Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

TERMÉS - Poór Ferenc: Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben

vések mellett­­ „minden tárgy magyar nyelven tanitassék, még pedig az 1841-42. iskolai éven elkezdve." Erről a legilletékesebb, Brassai Sámuel, az „utolsó erdélyi polihisztor" így számolt be: „A gymnasiumokban jól végzett ifjú görögül, latinul jól, számvetést, talán kis űrtant, földiratot (Romáét vagy Medeáét jobban mint Hanáét) Históriát (kivévén a régit mit classicusaitól kapott) szegényül tudott, s az életre közvet­lenül tartozó minden ismeretek díjjával volt. (...Valóban ennyi fonákság annyi, mintha elvül tették volna az alsóbb osztályokat olly rosszul tanítni, hogy majd a felsőbbeket minden törekvéssel se lehessen jól. (...) Gondolhatni-e szomor­­bb állapotot, mikor anyanyelvünket véljük betegségnek, s vajon iskoláink nem e nyavalya kórházai voltak-e?"53 A sóvidéki „sorsformáló értelem" további alakulását már ezek a zsinati döntések határozták meg.54 Tófalvi Zoltán Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben A zánkai sírkert központi részén, ősfás környezetben nyugszik Bozzay Pál lírai köl­tő, 48-as honvéd. Különös síremléke már messziről magára vonja az ide látogató figyelmét: szinte hívja, csalogatja magához az érdeklődőt a csaknem két és fél méter magas, oszlopszerű építmény. Rajta egy név, semmi más, másfél évszázad időjárása lekoptatta már a feliratokat. Bozzay Pál 1829. január 10-én egy kővágóörsi udvarházban látta meg a napvilágot, Bozzay József földbirtokos és Diskay Eszter gyermekeként. Születésével mindjárt árvaságra is jutott: édesanyja saját élete árán adott neki életet. A kis árvát szigort édesapja nevelte, életéből bizony hiányzott az anyai gyengédség. Fogékony, mélyen érző szívű gyermekként ismerték. Tehetsége korán fejlődött, szí­vesen bújta a könyveket, verseket írogatott. Édesapja a pozsonyi evangélikus iskolá­ban helyezte el, ahol irodalmi társaságot alakított, melynek tagjai írogatással, szavala­tokkal foglalták el magukat. Ennek a kis társaságnak a lelke, vezetője volt pozsonyi tanulmányai alatt. Pozsonyból jogi előkészítő és jogi tanfolyamokra a késmárki evangélikus főiskolára ment, ahova a nagy tudású Hunfalvy Pál tanári működése vonzotta. Az iskolai tantár­gyak mellett folytonosan és nagy szorgalommal foglalkozott itt is irodalmi kísérletek­kel, amelyek biztos tanújelét adták kibontakozó tehetségének, elhivatottságának. A lírai költészet iránt főleg Petőfi példája vonzotta, lelkesítette. Költeményeit eleinte csak szűkebb baráti körben ismerték, nyilvánosan még nem próbált azokkal fellépni. 1847 nyarán, jogi tanulmányait bevégezve, visszatért szülőföldjére és gyakornok­ként Gulácson helyezkedett el. Ebben a minőségben ott volt az 1847-es pozsonyi országgyűlésen, majd az országgyűléssel együtt ő is Pestre költözött. Itt találkozott az ifjúság irodalmi törekvéseivel és legkiválóbb egyéniségeivel, bár tartózkodó, zárkózott természete nem könnyen engedte az ismerkedést. Első verseit a Jókai által szerkesztett Életképekben tette közzé. Az 1846-47-es évek termései közül kitűnnek érzelmes hangvételű, bús-borongós szerelmes versei (Szép kedvesem­, Éjjeli bú, Ne nézz rám). A Holdas éjek I. része megzenésítve napjainkban is ismert, kedvelt nóta, de kevesen tudják, hogy a szöveg az­ ő szerzeménye. 1848-ban a 53 Benkö Samu: i./I. 191. old. 54 A laminár­y második részét kövekező számunkban /közöljük ( Szerk.) 77

Next