Honismeret, 2002 (30. évfolyam)
2002 / 1. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Helytörténeti nevelés a szegedi piarista gimnáziumban (Károlyi Attila)
Helytörténeti nevelés a szegedi piarista gimnáziumban Egy konkrét iskolai gyakorlatot mutatok be. Nem hiszem, hogy a példázat általánosítható. Mint maga a helytörténet, egyediségében érdekes. A helytörténeti nevelésben nagyon egyéni, a településre jellemző helyi programoknak kell megjelenni. A középiskolai helytörténeti nevelés dilemmái 1.1. A helytörténeti nevelés ideje A középfokú intézmények diákjai életkoruk miatt nagyobb nemzettörténeti háttérismerettel rendelkeznek, mint az általános iskolás 5-6. évfolyamú korosztály. A kerettantervi modul nem terjed ki a középiskolára. Az egyes évfolyamokon pl. a történelem tantárgy keretében témánként l-1 óra helytörténeti kitekintésre is alkalmas. Mind a tanórai keretek, mind a tanórán kívüli nevelés egyaránt teret enged erre. A helytörténeti nevelés hálás, de a tanár számára munkaigényes tevékenység. Főleg kis közösségekben természetes. Az érettségi tételek között előfordulhat ilyen tartalmú elvárás is. 1.2. A helytörténeti nevelés tartalmi keretei Van- e elvárása a fenntartónak a helytörténeti nevelésre? Alapvető kérdés, hiszen ő határozhatja meg, hogy a hely „önismeretére" legyen képzés. Természetesen ehhez anyagi források is szükségesek. Fejlesztési munkára van ahhoz szükség, hogy kész, didaktikus oktatási anyag álljon rendelkezésre. Van-e elvárása a középiskolának a helytörténeti nevelésre? A középfokon több oktatási intézmény értékelésének mércéje felvételi centrikus, ezért a rendelkezésre álló tanítási idő a felsőoktatás elvárásaira való felkészülés jegyében zajlik. Az ilyen szemlélet a tankönyvi tananyag mellé nehezen tud beépíteni nem feltétlen szükséges tartalmakat. Az oktatási intézmény önálló, átfogó helytörténeti nevelés tematikát is megfogalmazhat a helyi tantervében. Ez minden bizonnyal nem tantárgyhoz kötött, hanem több helyen is felmerülhet. Az intézményi háttér a konkrét tartalom meghatározásában, a tanórán kívüli tevékenység támogatásában elengedhetetlen. Gyors, gyakorlati haszon azonban a tanulói tevékenységben nem mutatható fel. Van-e igénye a pedagógusnak a helytörténeti nevelésre? A pedagógus általában magára marad. Kevés a használható eszköz, amely didaktikus. Önálló fejlesztésre pedig kevés az idő. Hiányoznak a továbbképzési keretek is, amelyek felkészítenének minderre. Elvárandó, hogy munkaközösségi egyetértésre alapuljon a pedagógiai program. Ha csak a tanár személyes felelősségére van bízva, hogy mennyire építi be a helyi adottságokat a tanmenetekbe és szakköri programokba, akkor a patriarchális oktatás szintjén vagyunk. Az egyes pedagógus-személyiségek lesznek meghatározó erejűek. 1.3. A közoktatás rendszer. A középiskolai keretek szabályozottabbak, mint a civil honismereti mozgalom. Főleg a tanulókat és nem a felnőtteket tekinti célcsoportjának. Más, didaktikus eszközöket használ. Az iskolai honismereti nevelésnek az intézményi feltételektől függően a helyi lehetőségek és adottságok megjelenítésére kell törekednie. A település története, a nagysága, a környező természeti táj és az ember által kialakított arculat valamint az épített környezet meghatározó tartalmat és keretet jelent. Ezért a település határán túli régió is eltérő nagyságú lehet, az adott hely történetének mikrotörténetbe ágyazottsága is más terjedelmet kaphat. Lehetőségek a szegedi piarista gyakorlatban 2.1. Az intézményi adottságok 1991 után újraalapított iskola a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium. Egyházi, rendi fiúiskola. 6 és 4 osztályos képzése van, a hat évfolyamosok képzési programjába jobban beépíthető a helytörténeti ismeret. A helytörténet tanítása nem idegen a szegedi intézményi hagyományoktól. A fenntartó, a piarista tartományfőnök a rendi tradíció megismerését, gyakorlását várja el. Négyszáz éves rendi hagyományban részesül az, aki piarista iskolába kerül. Ez a tradíció-