Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 1. szám - ZSENGE TERMÉS - Vác és a Rákóczi-szabadságharc (Horváth Réka-Kovács Nóra-Szemere Dóra)
ZSENGE TERMÉSZ / Vác és a Rákóczi-szabadságharc 1686 után, a török uralom megszűnésekor Vác siralmas állapotban maradt. Ezért mindenütt megkezdődött az újjáépítés. Vác gyarapodó magyar és német lakosságát a gyakori katonai átvonulások és a hadiadó-kivetések magas összegei sújtották a legjobban. 1703. szeptember 13-án II. Rákóczi Ferenc kiáltványában Pest megye népét a mozgalmához való csatlakozásra szólította fel. Mindezek hallatára Vác püspöke és földesura, Dvornikovics Mihály elmenekült a városból, és mindent helyettesére, Berkes András nagyprépostra bízott. Berkes András, elődjével ellentétben nem tekintette ellenségesnek a kurucok szabadságharcát, de egyházi érdekekre hivatkozva nem akart állást foglalni a politikában. Az első kuruc csapatok 1703 szeptemberében érték el a Dunát, és szállták meg Vácot. Ebben az időben kísérelte meg Berkes a Szent Mihály templom visszavételét is a reformátusoktól. A templom feltárását 2003-ban kezdték meg, és még ma is folynak a régészeti munkálatok. Vác a kuruc szabadságharc egyik fontos központja volt, innen indultak ki a Dunántúlra és a Duna-Tisza köze felé a támadások. Ezért állt bosszút a városon Esztergom és Buda német, illetve vác hadserege. 1704 áprilisában az esztergomi császári őrség megtámadta Vácot, 1707 májusában pedig meg is szállták a császáriak. A püspök a lakossággal Egerbe és Gyöngyösre menekült. Nem sokkal ezután Berkes András a fejedelem meghívására részt vett az ónodi országgyűlésen. A püspök közvetlenül Rákóczi mögött állt, így szemtanúja lehetett annak az eseménynek is, amikor Bercsényi megölte Turóc megye követét. Közben 1708 októberében Vác ismét a kurucok kezére került, de alig egy év múlva, 1709 decemberében váratlanul a császári zsoldos rác fegyveresek támadták meg a várost és teljesen romba döntötték. Mindenki elmenekült, a lakosság nagy része a közeli erdőkben és a szentendrei szigeten bujkált. Vác teljesen leégett, a temetetlen halottak miatt pestis tört ki. A járvány múlása után Berkes püspök visszatért Vácra, és munkáját ott folytatta, ahol abbahagyta. Berkes András nevét ma a városban egy utca és egy emléktábla őrzi. A Rákóczi-szabadságharcot és Vácot a legjobban talán a fejedelem hadvezére, Bottyán János személye köti össze. Vak Bottyán szobra ma a város egyik terét díszíti. Az idős generális lóháton, a nyeregből kiemelkedve áll, csontos arca kemény, parancsoló, teste szikár. Nevét nem kellett a szobor talapzatára vésni, hiszen a jellegzetes fél szeméről mindenki felismeri. Bottyán először 1686-ban tűnt fel a város életében, a török uralom után ugyanis rövid ideig Vác kapitánya volt. 1703-ban Esztergom lovasparancsnoka volt és Visegrádnál védte a Duna-partot. Szeptember 28-án azonban benyomultak a kurucok Vácra, ekkor Bottyán ezt írja Koháry főkapitánynak: „Az estre későn hoztak híreket, hogy Gyöngyös felől érkezett két zászlóalj a kuruc Vácra, kik is ott letelepedvén, két hajót elnyertek a Dunán." Bottyán ezek után 1705 októberétől 1707 decemberéig a Dunántúlon harcolt. 1709. augusztus 22-én írja Bercsényinek: „Vác tájára, a Duna mellé megyek." Ebben a levelében, amit mellesleg Vác várából írt, Vak Bottyán már burkoltan előrevetíti a szabadságharc bukását. Néhány nap múlva elhagyja a várost a pestis miatt, és szeptember 18-án, agyvelőgyulladásban meghal Tarnaörsön. Halálával fel sem becsülhető veszteség érte a kuruc sereget. De nemcsak Bottyán, hanem maga Rákóczi is megfordult Vácon. 1705. július 7-én érkezett a városba Veresegyházán keresztül. „Vác püspöki városnál ütöttem tábort, Buda fölött, mert még azon gondolkoztam, hogy vezessek-e hidat a rácok lakta szentendrei szigetre." Ez nem vált valóra, de Rákóczi a híd készítésének gondolatával még foglalkozott a továbbiakban is. Három napos váci tartózkodása alatt a fejedelem meglátogatta a szomszéd községben, Rádon A rovatban közölt írások a 2004. szeptember 24-25-én, a IX. Ifjúsági Honismereti Akadémián elhangzott előadások szerkesztett szövegei. (Szerk.)