Honismeret, 2007 (35. évfolyam)
2007 / 6. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Stoller László (Korcz Antalné)
sekről, színjátszó csoportokról mindenki szívesen megőrizte a fényképeket. A színjátszásnak évtizedes hagyományai voltak Dákán. A képek 1927, 1930, 1946 dátummal szerepelnek. Többnyire népszínművek előadására került sor: Betyár Bandi, A gyűrűs zsidó, A falu rossza, A csizmadia, mint kísértet. Szinte úgy érezzük, Justh Zsigmond XIX. század végi pusztaszenttornyai parasztszínháza elevenedik meg előttünk. A színi előadásokat, a mulatságokat a Batthyány-kastély utolsó tulajdonosa, gróf Batthyány Ilona is nagyon szerette, és ha tehette, részt vett ezeken. Egy 1927-es felvételen őt magát is lefényképezték a csoport tagjaival Az 1940-es évek végén kulturális csoport már Tóth Dezső irányításával működött, hiszen ebben az időben ő volt a helyi kultúrház igazgatója. A jelentős mennyiségű képanyagot témájuk szerint tizenkét egységbe rendezte a szerkesztő. Legnagyobb számmal a családi életképek szerepelnek 1920-tól kezdődően. A családi képek, ünnepségek, lakodalmak, bálok, búcsúk, portrék, legnagyobb része amatőr felvétel, ám akad közöttük jó néhány, amelyek egy-egy emberi élet teljességét tárják elénk. A családi képek között természetesen szerepelnek műtermi fotók is, ezek beállítottságuk ellenére, ma már különlegességként hatnak. A két utolsó fejezet már szinte napjaink eseményeit mutatja be: a dákai Szülőföld Baráti Kör rendezvényeit és a volt Batthyány-kastélyban jelenleg is működő szociális otthont. Nagy időegységet, a falu egész életét bemutató, jelentős képanyagot rendezett, rendszerezett ebbe a szép kiállítású kötetbe a szerkesztő. Tóth Dezső kincseket gyűjtött össze, amelyekből hajdani varázsokat ízlelhetünk. Elénk tárja őket ez az én szülőföldem. (Dákai füzetek, II. Szülőföld Baráti Kör, Veszprém 2007. 228 old.) Kolozs Barnabásné A Visegrádi Országok ipari műemlékei Technical monuments of the Visegrád Countries. I. kötet. Szerk.: Hana SAMKOVÁ. (L'eskou komoru autorizovanych inienyru a techniky évinych ve vystavbé. Praha, 2000. 184 old., II. kötet. Szerk.: HOLLÓ Csaba. Magyar Mérnöki Kamara, Budapest, 2004. 239 old. I. (Anjou) Károly magyar király 1335-ben hívta össze a visegrádi királytalálkozót, ahol a lengyel, a cseh és a magyar király Közép-Kelet-Európa kereskedelmi útvonalairól tárgyalt. Diplomáciai és trónutódlási kérdésekben is egyetértésre jutottak, amivel fél évszázadra meghatározták Kelet-Közép-Európa helyzetét. A kiemelkedő jelentőségű tanácskozás a középkori magyar állam egyik központjában, a Duna fölött emelkedő visegrádi királyi várban zajlott. A mai Visegrádi Négyek országcsoport elnevezése erre a királytalálkozóra utal Célja a kelet-közép-európai régió jelentőségének növelése együttes diplomáciai és kereskedelmi döntésekkel. Az új visegrádi együttműködés Göncz Árpád magyar államfő és Antall József magyar kormányfő kezdeményezésére 1991-ben jött létre. Akkor a térség három rendszerváltó államát fogta át (Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország). Csehszlovákia felbomlásával (1993) a résztvevők száma négyre bővült (Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia). 2000-ben állították fel a pozsonyi székhelyű nemzetközi visegrádi alapot. Ez a V4 együttműködés egyetlen létező intézménye. Az együttműködést rotációs alapon a tagországok soros elnöksége koordinálja. Nagy nekilendülések és visszaesések jellemzik, elsősorban a politikai szférában mozog. Kétségkívül megkönnyíti azonban a határok menti együttműködést. Ebben a keretben építették újjá a második világháború óta romos Mária Valéria hidat a Dunán, Esztergomnál. Magyarország és Szlovákia között. A visegrádi országok mérnöki kamarái most olyan témával jelentkeztek, amellyel korábban a Duna Menti Tartományok és Megyék Kulturális és Tudományos Munkabizottsága is foglalkozott, az ipari műemlékekről indítottak könyvsorozatot. Első kötetét 2000-ben a Cseh-, a másodikat 2004-ben a Magyar Mérnöki Kamara gondozta, jelentette meg. Az első kötet bevezetőjében Václav Mach, a Cseh Mérnöki Kamara elnöke utalt a tiszteletre méltó vállalkozás céljára: „Létezik egy sor igazán érdekes építmény, amely a saját idejében gyakran a technikai fejlődés csúcspontját jelentette. A publikációban a legérdekesebb építmények közül is csak néhány szerepel. Közös kiadványunk első lépés az építészettörténet technikai színvonaláról való megemlékezés útján Ugyanakkor példa azon problémák közös megoldására, amelyek a közös történelem miatt gyakran nagyon hasonlóak." A két kötet szerkezete azonos: országonként 6-6 ipari műemléket mutatnak be, írnak le valamennyi tagország nyelvén, a második kötetben angolul is. Gazdag a kötetek illusztrációs anyaga: a műemlékek korábbi és mai állapotát szemléltető tervrajzok, metszetek, fényképek teszik szemléletessé a bemutatást, térképek segítik a helyszíneken történő jobb eligazodást. Ércbányákról, pénzverdékről, hidakról, vásárcsarnokokról, sóbányákról, lóvasútról, keskeny nyomtávú erdei vasutakról, Budapest millenniumi földalatti vasútjáról, Szeged víztornyáról, Sopron pékmúzeumáról, Pápa kékfestő műhelyéről és múzeumáról kapunk hírt az első kötetből. Olvashatunk még csehországi szélmalomról, kovácsműhelyről, papírgyárról, Lengyelországból a wieliczkai sóbányáról, Szlovákiából Selmecbánya ipari műemlékeiről, látnivalóiról. A második kötet a visegrádi együttműködés jelképének is tekinthető esztergom-párkányi Mária Valéria híd bemutatásával indul. Több mint 56 évvel háborús pusztulása után, 2001-től ismét közúti híd köti össze a Duna jobb partján fekvő magyarországi Esztergomot a Duna bal partján elhelyezkedő szlovákiai Párkánnyal. Ebben a kötetben összehasonlíthatjuk a komáromi erődrendszert, a przemyéli erőddel, amelyekről apáink, nagyapáink világháborús elbeszéléseiből hallottunk, vagy a csehországi Doborovov erőddel, amely a Wehrmacht 1938-as bevonulásáig el sem készülhetett teljesen. Ugyanígy alkalmunk adódik a morvaországi adamovi őskohó, Szlovákiából a mecenzéfi hámorok, Magyarországról a Diósgyőr környéki, ómassai, újmassai őskohók összehasonlítására. Az első kötetből a teské Budejovice - Linz lóvasútról, a másodikból a Pozsony-Nagyszombat között 1837-1846 között épült lóvasúti vonalról kapunk tájékoztatást. Szlovákia ipari műemlékeinek sorából az Eperjes-sóvári sófőzde.