Honismeret, 2007 (35. évfolyam)

2007 / 6. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Stoller László (Korcz Antalné)

sekről, színjátszó csoportokról mindenki szívesen meg­őrizte a fényképeket. A színjátszásnak évtizedes hagyo­mányai voltak Dákán. A képek 1927, 1930, 1946 dátum­mal szerepelnek. Többnyire népszínművek előadására került sor: Betyár Bandi, A gyűrűs zsidó, A falu rossza, A csizmadia, mint kísértet. Szinte úgy érezzük, Justh Zsigmond XIX. század végi pusztaszenttornyai paraszt­színháza elevenedik meg előttünk. A színi előadásokat, a mulatságokat a Batthyány-kastély utolsó tulajdonosa, gróf Batthyány Ilona is nagyon szerette, és ha tehette, részt vett ezeken. Egy 1927-es felvételen őt magát is le­fényképezték a csoport tagjaival Az 1940-es évek végén kulturális csoport már Tóth Dezső irányításával műkö­dött, hiszen ebben az időben ő volt a helyi kultúrház igazgatója. A jelentős mennyiségű képanyagot témájuk szerint tizenkét egységbe rendezte a szerkesztő. Legnagyobb számmal a családi életképek szerepelnek 1920-tól kez­dődően. A családi képek, ünnepségek, lakodalmak, bá­lok, búcsúk, portrék, legnagyobb része amatőr felvétel, ám akad közöttük jó néhány, amelyek egy-egy emberi élet teljességét tárják elénk. A családi képek között természetesen szerepelnek műtermi fotók is, ezek beállítottságuk ellenére, ma már különlegességként hatnak. A két utolsó fejezet már szin­te napjaink eseményeit mutat­ja be: a dákai Szülőföld Ba­ráti Kör rendezvényeit és a volt Batthyány-kastélyban je­lenleg is működő szociális otthont. Nagy időegységet, a falu egész életét bemutató, je­lentős képanyagot rendezett, rendszerezett ebbe a szép kiállítású kötetbe a szerkesztő. Tóth Dezső kincseket gyűjtött össze, amelyekből hajdani varázsokat ízlelhe­tünk. Elénk tárja őket­­ ez az én szülőföldem. (Dákai füzetek, II. Szülőföld Baráti Kör, Veszprém 2007. 228 old.) Kolozs Barnabásné A Visegrádi Országok ipari műemlékei Technical monuments of the Visegrád Countries. I. kötet. Szerk.: Hana SAMKOVÁ. (L'eskou komoru auto­rizovanych inienyru a techniky évinych ve vystavbé. Praha, 2000. 184 old., II. kötet. Szerk.: HOLLÓ Csaba. Magyar Mérnöki Kamara, Budapest, 2004. 239 old. I. (Anjou) Károly magyar király 1335-ben hívta össze a visegrádi királytalálkozót, ahol a lengyel, a cseh és a magyar király Közép-Kelet-Európa kereskedelmi útvonalairól tárgyalt. Diplomáciai és trónutódlási kérdé­sekben is egyetértésre jutottak, amivel fél évszázadra meghatározták Kelet-Közép-Európa helyzetét. A ki­emelkedő jelentőségű tanácskozás a középkori magyar állam egyik központjában, a Duna fölött emelkedő vi­segrádi királyi várban zajlott. A mai Visegrádi Négyek országcsoport elnevezése erre a királytalálkozóra utal Célja a kelet-közép-európai régió jelentőségének növe­lése együttes diplomáciai és kereskedelmi döntésekkel. Az új visegrádi együttműködés Göncz Árpád magyar ál­lamfő és Antall József magyar kormányfő kezdeménye­zésére 1991-ben jött létre. Akkor a térség három rend­szerváltó államát fogta át (Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Magyarország). Csehszlovákia felbomlásával (1993) a résztvevők száma négyre bővült (Cseh Köztár­saság, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia). 2000-ben állították fel a pozsonyi székhelyű nemzetközi vi­segrádi alapot. Ez a V4 együttműködés egyetlen létező intézménye. Az együttműködést rotációs alapon a tagor­szágok soros elnöksége koordinálja. Nagy nekilendülé­sek és visszaesések jellemzik, elsősorban a politikai szférában mozog. Kétségkívül megkönnyíti azonban a határok menti együttműködést. Ebben a keretben építet­ték újjá a második világháború óta romos Mária Valéria hidat a Dunán, Esztergomnál. Magyarország és Szlová­kia között. A visegrádi országok mérnöki kamarái most olyan témával jelentkeztek, amellyel korábban a Duna Menti Tartományok és Megyék Kulturális és Tudományos Munkabizottsága is foglalkozott, az ipari műemlékekről indítottak könyvsorozatot. Első kötetét 2000-ben a Cseh-, a másodikat 2004-ben a Magyar Mérnöki Kamara gondozta, jelentette meg. Az első kötet bevezetőjében Václav Mach, a Cseh Mérnöki Kamara elnöke utalt a tiszteletre méltó vállalkozás céljára: „Létezik egy sor igazán érdekes építmény, amely a saját idejében gyakran a technikai fejlődés csúcspontját jelentette. A publikáci­óban a legérdekesebb építmények közül is csak néhány szerepel. Közös kiadványunk első lépés az építészettör­ténet technikai színvonaláról való megemlékezés útján Ugyanakkor példa azon problémák közös megoldására, amelyek a közös történelem miatt gyakran nagyon ha­sonlóak." A két kötet szerkezete azonos: országonként 6-6 ipari műemléket mutatnak be, írnak le valamennyi tagország nyelvén, a második kötetben angolul is. Gazdag a köte­tek illusztrációs anyaga: a műemlékek korábbi és mai ál­lapotát szemléltető tervrajzok, metszetek, fényképek te­szik szemléletessé a bemutatást, térképek segítik a hely­színeken történő jobb eligazodást. Ércbányákról, pénzverdékről, hidakról, vásárcsar­nokokról, sóbányákról, lóvasútról, keskeny nyomtávú erdei vasutakról, Budapest millenniumi földalatti vasút­járól, Szeged víztornyáról, Sopron pékmúzeumáról, Pá­pa kékfestő műhelyéről és múzeumáról kapunk hírt az első kötetből. Olvashatunk még csehországi szélmalom­ról, kovácsműhelyről, papírgyárról, Lengyelországból a wieliczkai sóbányáról, Szlovákiából Selmecbánya ipari műemlékeiről, látnivalóiról. A második kötet a visegrádi együttműködés jelkép­ének is tekinthető esztergom-párkányi Mária Valéria híd bemutatásával indul. Több mint 56 évvel háborús pusz­tulása után, 2001-től ismét közúti híd köti össze a Duna jobb partján fekvő magyarországi Esztergomot a Duna bal partján elhelyezkedő szlovákiai Párkánnyal. Ebben a kötetben összehasonlíthatjuk a komáromi erődrendszert, a przemyéli erőddel, amelyekről apáink, nagyapáink vi­lágháborús elbeszéléseiből hallottunk, vagy a csehorszá­gi Doborovov erőddel, amely a Wehrmacht 1938-as be­vonulásáig el sem készülhetett teljesen. Ugyanígy alkal­munk adódik a morvaországi adamovi őskohó, Szlováki­ából a mecenzéfi hámorok, Magyarországról a Diósgyőr környéki, ómassai, újmassai őskohók összehasonlításá­ra. Az első kötetből a teské Budejovice - Linz lóvasút­ról, a másodikból a Pozsony-Nagyszombat között 1837-1846 között épült lóvasúti vonalról kapunk tájékoztatást. Szlovákia ipari műemlékeinek sorából az Eperjes-sóvári sófőzde.

Next