Honismeret, 2010 Különszám
gyan lesz a ringó gabonából az istenáldotta magyar kenyér. A ház, a ruházkodás egy-két szállal kiegészítheti az anyagi ismereteket. (...) Az így kialakuló hagyományszemléleten biztosan áll az alsóosztályos olvasmányok koronája, a Toldi. A gyermekek nem botorkálnak idegen világban, még a nagyvárosiak is otthonosan mozognak a népi levegőben, anyagi készletét, lelkiségét maradék nélkül átélik, így nevelőereje is biztosabb. Mindezeken túl összefoglaló keretet is nyerünk benne, s hozzá a legméltóbbat, mert benne úgyszólván minden eddigi elemmel ismét találkozunk. Ekkorra a tanuló már megszokja a magyar szemmel való látást, megismeri értékeinket, alapot kap a magasabb műveltség irodalmi ismereteihez, ilyen alapépítményre tehát lehet építeni. Az irodalomtörténet segédtudományait (...) szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül. A stilisztikát már érintettük, így most a retorikai és poétikai tanulmányoknál van némi megjegyeznivalóm. Retorikai szemelvények gyanánt, melyek különösen a napló, útleírás, népszerűsítő tudományos munkák körébe vágnak, nyomatékosan ajánlom a népi vonatkozású szemelvények olvastatását. Orbán Balázs, Baksay, Györffy István (Nagykunsági krónika) friss színt és szellemet jelentenének, és a népi hagyományok mellett a történelmi szemelvények közül olvastatásra és megbeszélésre nagyon tudom ajánlani azokat a részleteket a Hóman-Szekfű utolsó kötetéből, amelyek az oláh szaporodás és bevándorlásról, valamint a magyar parasztkultúráról szólnak. Örökké tartó hatást váltanak ki ezek a fejlődő lélekben: helyzetismeretet és megértést. A poétikában (...) hangsúlyoznunk kell a nép- és műköltészet különbségeit. A népköltészet régen az egész nemzet tulajdona; kollektív érzések tükre, auditív és változatokban gazdag. Rá kell mutatnunk a dramatikus népszokásokra (betlehem - marionett-színház), amelyekből az európai dráma újkori alakulás. A jelenlegi VII-VIII. osztály magyaróráin a tanulókat az irodalmi műveltség terére visszük. Ennek az életnek a kibontakozása csak az előtt lehet teljes, aki nemzetünk szellemiségével és műveltséganyagával tisztában van. Itt válik termékennyé az alsóbb osztályokban megismert nemzeti ősműveltség ismerete. Ahova az írásbeliség nem nyúlhat el, ott a szóbeliség segít, ez meg a néphagyomány. Ez a néphagyomány hol gyengébb, hol erősebb szálakkal középkor fejlődési szakaszán végigkíséri irodalmi műveltségünket. A reformáció korában a népi alapok, népi szálak éppoly jelentősek, mint a népköltészet vonatkozásai Balassinál, Tinódinál s a kuruc költészetben. Erősen ki kell emelnünk a XVIII. század végén és a XIX. század elején meginduló magyar irodalmi népiesség mozgalmát, mely akár a népnél, akár a nemesi osztálynál keresi a nemzeti vonatkozásokat, egy célra: a nemzeti etnikum, a nemzeti hagyományok istápolására törekedett. Ennek a népiességi mozgalomnak tisztult és emelkedett ága Petőfi és Arany klasszicizmusa, a népinek nemzetivé való emelése. A továbbiakban érdemes megfigyelni, hogyan alakul ki a tájköltészet. Tanulságos a drámában a nálunk erősen kedvelt népszínmű, melynek gyökerei a XVI. századba nyúlnak vissza, újabb kori állomásait pedig Szigligeti, Tóth Ede, Gárdonyi, Zilahy és Bibó jelzik; elintézetlen kérdés itt a népről szóló és a népnek való színmű és népdráma problémája. Rendkívül tanulságos a regényirodalom terén a romantikusok: Eötvös József, Jókai, Kuthy népszemlélete (minden diáknak a kezébe kell adni), majd a realizmus szemlélőinek: Tolnai, Justh Zsigmond, Gárdonyi, Mikszáth, Baksay, Tömörkény mondanivalói. Újabb részről szükségtelen írókat, műveket és vonatkozásokat említeni. Az így vezetett ifjúság nemcsak a népi és történeti hagyományokban gyökerező irodalmi műveltséget szívja magába, de társadalmi érdeklődését is kiterjeszti a természetes magyar közösség, a nép felé. Ennek viszont már műveltségi szempontokon túlmenő értéke is van. A földrajz kebelén belül érvényesíthető néprajzi szemléletre már az 1935-ös végrehajtási utasítás is ad útbaigazítást: „Néprajzból az egyes tájaknál a rájuk legjellemzőbb, a főfoglalkozáshoz simuló, az életmóddal kapcsolatos, legáltalánosabb jelenségeket ismertessük: a pásztor, a földművelő, halászó, szekerező, iparos stb. nép élete, szokása, ruházkodása, háziipara, szerszámai építkezése, nyelvjárása stb." A továbbiakban utasítás van, hogy a magyar életet a magyar föld és nép szoros kapcsolata alapján szemléltessük. A természeti tényezők és a nemzet életének összhangját kell emelni, a föld természetét hozzuk vonatkozásba a nép életével stb. A föld és a nemzet múltbeli összefüggését ki kell hangsúlyozni stb. Az 1936-os II. utasítás általánosságban egyéb földeknél és népeknél is hasonló szempontokra terjeszkedik, kiemelve rokonaink néprajzát. A tanárnak a helyi adottságokat feltétlenül ki kell aknáznia, mert a népi és táji nevelőerők csak akkor érvényesülhetnek igazán. Furcsa volt, midőn egy Duna-Tisza-közi gimnáziumban hajdaná-