Honismeret, 2011 (39. évfolyam)

2011 / 2. szám - KRÓNIKA - Húszéves a makói Honismereti Kör (Siket István László)

Húszéves a makói Honismereti Kör Azon a szép őszi délutánon, 1988. november 17-én úgy tizenöten-húszan nyugdíjasok, vagy nyugdíj közelében lévők, a helytörténetet szeretők és pártolók gyülekeztünk a városi Népfront helyiségében az­zal a szándékkal, hogy szervezetet, kört alakítsunk. A nemes ügy előkészítője és fő mozgatója Forgó István nyugdíjas tanácselnök volt, aki az eltelt két évtized során nagy szakértelemmel és aktivitással ve­zette munkánkat. Az időpont kedvezőnek ígérkezett az elindulásra, a politikamentes civil szerveződés­re. A Honismereti Kör megalakulásakor gondolni kellett az előzményekre, mert korában is működtek városunkban történészek, segítő lokálpatrióták, akik fáradoztak a múlt feltárásán. Szervezetet hoztak létre, kiadványokat jelentettek meg. Említenem kell az 1947—52-ig működő József Attila Irodalmi és Történelmi Társaságot, majd a Juhász Gyula Irodalmi Kört, amely 1959-ben alakult meg mint helytör­téneti fórum, 1983-ban újraindult. A Kör életének fontos eleme a Honismereti Híradó, a nyilvános szereplés fóruma. Első száma 1989. március 20-án látott napvilágot. Azóta húsz évfolyamban 29 lapszám jelent meg, borítóján a jellegzetes emblémával, egy lombos fa szétágazó gyökereivel kinyitott könyvből táplálkozik. A lap körül szinte egy kis alkotóműhely szerveződött, változatos témák kerültek nyomtatásba. Évtizedek alatt az olvasó­tábor is kialakult. A kiadvány témáiból kitűnik, hogy lakókörnyezetünket igyekszünk megismerni és megismertetni másokkal. Részt veszünk a hagyományok feltárásában, bemutatásában is. A hazaszeretet, a táj és a vá­ros iránti tisztelet köt össze bennünket. Az eltelt évek során összetartó, egy nyelven beszélő közösséggé formálódtunk elnökünk vezetésével, aki kezdettől szerkesztette a Honismereti Híradót. Minden számá­ban írással jelentkezett, emlékezetének mély kútjából mindig merített új témát, írt a madarakról, fákról, a marosi ártér erdőiről. Az ő rovata volt a várost érintő évfordulók közreadása, ezt könyv alakban is megjelentette Makó város történeti kronológiája címen. Kimagasló személyiségekről is megemléke­zett, így Széchenyi Istvánról és Justh Gyuláról. Erdei Ferencről a Híradó több számában is írt. Forgó István vezette a jó hangulatú összejöveteleinket a közi élet fontos részét. Havonta egyszer ta­lálkoztunk az utolsó hét csütörtökén, még nyáron sem szüneteltünk. Ezeken a Híradóban megjelent program szerint a kijelölt előadó valamely helytörténeti témából beszámolót tartott, amit hozzászólások követtek. Utána szó esett a kiadvány előkészületéről, majd kötetlen beszélgetés folyt eszébe nyúlóan. Decemberben mindig évbúcsúztatót tartottunk, amelyen a családtagok is megjelentek. Pista bátyánk az utóbbi időben említette, hogy egészsége nincs rendben, de nem panaszkodott. Változatlan szorgalom­mal gyűjtötte a kéziratot, szerkesztett és írogatott. Azonban a gyilkos kór legyőzte, 2009 júliusában el­hunyt. Július 30-án megemlékező gyászösszejövetelt tartottunk. A további vezetést korelnökünk, Szabó Jenő alapító tagunk vállalta. A Híradóban közölt írások, tanulmányok kellőképpen mutatják az érdeklődési területeket és a Hon­ismereti Kör munkáját. Mindig akadt elég téma, így a kiadványunk évi két alkalommal folyamatosan megjelenhetett. Szabó Jenő szűkebb hazája, a Vertán-telep történetével és néprajzával, szokásaival és a gyermekek játékaival foglalkozik írásaiban. A villanyvilágítás bevezetésének történetét folytatásokban közölte. Könyv alakban megjelent munkái: A cigányzenészek albuma, A makói színészek egy csokor­ban, és A makói fotografálás története. Másik munkás tagunk, Rácz Sándor Földeák szülötte, néprajz­kutatónak vallja magát, több község tájszótárát jelentette meg. A néprajzi pályázatokon eredményesen szerepelt. Közéleti tevékenységében a vakok és gyengénlátók klubjának vezetője, munkájáért Luis Braille díjat kapott. Siket István László kedvelt témája a mesterségek leírása. Szabók a ruhakészítés mesterei című dolgozatával néprajzi pályázaton szerepelt. A vándorlegények és tanoncok élete is érdek­li. Nagyobb lélegzetű munkája a Szegedi utca és a Főtér története. A görög katolikus iskoláról szóló le­írása könyv alakban jelent meg. Sipos István Makói szilánkok címen a régi népélettel foglalkozik. Érté­kes könyv- és néprajzi gyűjteményének tárgyaival több kiállításon szerepelt. Rakonczai János Földeá­kon élő kőművesmester sokat fáradozott községe műemlékeinek megmentésén. Egy alkalommal ven­dégei voltunk, amikor megmutatta az általa felújított temetőkápolnát és a stációkat. Pályázati támoga­tásból a Návay-család síremlékét is rendbe tetette, a falu szélén pedig a pusztulástól mentette meg a Má­ria kegyhelyet. Vass József körünknek is tagja, egyben az Óföldeáki Hagyományőrző Klub vezetője, a Magyar Kultúra Lovagja, Kós Károly díjas helytörténész. Meghívására a községi kör rendezvényeit rendszeresen látogatjuk. Lakóhelyének és a Návay-családnak lelkes kutatója. Erdélyi Béla kiszombori születésű építész technikus, tanulmányt írt faluja népi építészetéről. Fafaragásai, citerái kiállításon sze­repeltek. Bárányi Imre termékeny verselőnk, aki a verseivel a gondokon akar enyhíteni. Lengyel Ru­dolf banktisztviselő az 1970-es árvízi kitelepítéssel foglalkozik, Kolozsvári emlékeim című munkájá­ban szülővárosát és családját mutatta be. Zsikai István a város egyetlen antikváriumának tulajdonosa, hobbija a vadászat, írásaiban a természet leírásával, az állatok életével foglalkozik. Csorba Ferencet, az 72

Next