Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 6. szám - SORSKÉRDÉSEK - „Mint oldott kéve?" A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról (Bakos István)
műveinek megjelentetése, hazai megismertetése is. Elévülhetetlen a szerepük az 1956-os forradalom és szabadságharc örökségének ápolásában, értékeinek hiteles felmutatásában, nemzetközi jelentőségének tudatosításában. Meghatározó részük volt az utódállamokban élő magyarság gondjainak fölvállalásában, érdekvédelmükben, támogatásukban, illetve a magyar demokrácia és a nemzeti függetlenség gondolatának ébrentartásában. A magyarországi civil társadalom és a nyugati magyarság Sok nyugati ismerősömnél is tapasztalom, hogy a hazai elismerést fogadókészséget számukra jobbára a magyar hivatalok, hivatalosságok és a honi média hozzájuk való viszonyulása jelenti. Az átpolitizált hazai közéletben ezeknek valóban kiváltságos a közvéleményt formáló szerepük és hatásuk, de nem feltétlenül és nem mindig időtállóan. Ezért érdemes odafigyelni, értékelni azt is, ahogy a magyar civil társadalom nemzethű csoportjai, intézményei, személyei (folyamatosan) törődnek a nyugati magyarság értékhordozó és nemzetépítő közösségeivel, intézményeivel, példás képviselőivel. Sok országos egyesület és szakmai szervezet tagjai között megtaláljuk a nyugati magyarság képviselőit. Közöttük van néhány olyan civil szervezet, amely évtizedeken át a nemzeti együttműködés kovásza volt és maradt mindmáig. Elsőként a harmincéves Bethlen Gábor Alapítványt említem. Polgári összefogással - a nemzethű hazai és nyugati magyarok anyagi támogatásával - a térségben elsőként létrehozott „magánalapítvány", Illyés Gyula, Németh Lászlóné, Kodály Zoltánné és Csoóri Sándor hozták létre 1982-ben, százezer forint összeggel, s Király Tibor jogtudós alkotta Alapszabállyal. Az Alapítványt - melynek egyik kurátora vagyok -, csak 1985-ben, sok vita után jegyezték be „hivatalosan", addig csak féllegálisan működtethettük. A hazai és a külhoni magyar személyek, közösségek segítsége, adományai, illetve kurátorai áldozatos munkájával működő Bethlen Gábor Alapítvány úttörő szerepet vállalt a nemzet önvédelmében, szolgálatában; a határainkon túl élő magyarság támogatásában, hazai megismertetésében, kiváló képviselőinek, értékeinek népszerűsítésében; a Kelet- és Közép-európai szellemi együttműködésben, a magyar-magyar kapcsolatok ápolásában. A Bethlen Alapítvány fennállása óta a magyar szolidaritási akcióinak egyik éltetője, kezdeményezője volt. Kitüntetéseinkkel, díjainkkal pedig ösztönözzük a magyarság - benne a magyar diaszpóra - értékeinek, alkotóinak elismerését és megismerését, a magyar szellemi-kulturális örökség védelmét. Az elmúlt harminc év során adományozott mintegy háromszáz kitüntetésének (Bethlen Gábor-díj, Márton Áron Emlékérem, Tamási Áron-díj, Teleki Pál Érdemérem) egyharmadát - magyarságszolgálatuk elismeréseként - négy kontinens félszáz országában élő nyugati nemzettársaink kapták. A legjelentősebb hazai civil kitüntetés, a Magyar Örökség-díj, Állampolgárok Ezüstkönyvbe kerülő javaslatai (jelenleg háromezer van) alapján, alapos mérlegeléssel dönt a jeles személyekből kialakított Bizottság, amelyben megalakulásától, 1995-től kezdve részt veszek. Évente négyszer adományozzuk e kitüntető elismerést, alkalmanként 7-7 kiváló személynek, műnek, intézménynek, vagy közösségnek. Az ezredfordulóig a „nyugati magyarok" közül Neumann János, Bay Zoltán, a Püski házaspár, Márai Sándor, Szőts István, Teller Ede, Hites Kristóf Tollas Tibor, Böröcz József Szent-Györgyi Albert, Mindszenty József ,Wass Albert, Borbándi Gyula és közösen Kovács Béla-Nagy Ferenc-Varga Béla kapták e díjat. Az elsők között szerepel három intézmény: a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség, a Sao Paolói Szt. Gellért Apátság és a Szent Imre Kollégium, valamint a határon túli magyarokat szolgáló DUNA Televízió Az ezredforduló után már előtérbe kerültek a magyar közösségeket éltető szervezetek és vezetőik: Deák Ernő Bécsi Naplója, Molnár Ágoston Amerikai Magyar Alapítványa, Lauer Edit Amerikai Magyar Koalíciója, Csapó Endre és az ausztráliai Magyar Élet, Nádasdy Ferenc Nádasdy Alapítványa, aztán a Genfi Magyar Könyvtár, a Bécsi Európa Klub, (posztumusz)a Burg Kastli Magyar Gimnázium, Magyaródy Szabolcs, valamint Molnár Tamás professzor. Legutóbb Szabó Zoltán és az ITT-OTT Találkozók Magyar Baráti Közössége részesült e kitüntető elismerésben. Itt említem az ország egyedülálló Emigrációs Gyűjteményét, amelyet Lezsák Sándor 1993-ban hozott létre az immár Magyar Örökség-díjas Lakiteleki Népfőiskolán. A kint élők jóvoltából folyamatosan gyarapodik, állandó kiállításként működik. A nyugati magyar örökség hazai fogadására van egy kitűnő fordított példám is. A nyugati világ jeles magyar intézménye, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) fogadta be, segítette életre kelteni újjászülető testvérszervezeteit a csonka hazában. Ők voltak azok, akik átmentették, évtizedeken át . Folyóiratunk 1985. 6. száma - a Népfront felügyelőinek nem kis bosszúságára - az elsők között közölte a Bethlen Gábor Alapítvány támogatására szóló felhívást. (Szerk.)