Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 3. szám - ÉVFORDULÓK - Egy hosszú küzdelem jelentős lépése: 700 éve történt a rozgonyi csata (Szende László)
lása alapján Károly Róbert legalább 5 hétig ostromolta a várat, amivel egy időben más harci cselekményekre is sor került. A Sáros várát védő Demeter a magyar király legádázabb ellenfeléhez, Csák Mátéhoz fordult segítségért. Az oligarcha természetesen megragadta a lehetőséget, teljes haderején - parancsnokuk a Szépnek vagy Nagynak nevezett Aba volt - felül még 1700 lándzsás zsoldost is küldött, akikhez csatlakoztak az Amadé-fiak. A várat ugyan nem tudták már felmenteni, de ostrom alá vették Kassát. Miután Károly Róbert értesült erről, a Szepességből azonnal a város megsegítésére indult. A két sereg a Kassa közelében fekvő rozgonyi mezőn csapott össze, magáról az ütközetről kevés forrás maradt fent. Károly Róbertet többen támogatták, táborában találjuk a Balog, a Kacsics, a Kaplony nemzetség tagjait, sőt az Aba nemzetség egyes családjai - a Nekcseyek és a Kompoltiak - is mellette foglaltak állást. Az is nyilvánvaló, hogy az uralkodó határozott fellépése komolyan átrajzolta a hatalmi viszonyokat, egyre többen hagyták ott az Abák táborát, így például Károly Róbertért fogott fegyvert az a Tarkői Rikolf, aki 1311 októberében még az elhunyt nádor kíséretében tűnt fel. De úgy is vehetjük, hogy a későbbi új arisztokrácia tagjai - a Széchényiek, Széchyek, Bátoriak, Kállayak, Sztárayak - küzdöttek a magyar király zászlaja alatt. Az Anjou-dinasztia sarja számíthatott továbbá a Görgei István által vezetett szepesi szászokra és a johannita lovagokra. Természetesen a kassaiak is nagyon jól tudták, hogy mi várna reájuk a vereség esetén. Mindezek ellenére a Csák-Aba haderő tűnt erősebbnek, ezért Károly Róbert minden eshetőséget megfontolt. A krónikás szerint seregével együtt először meggyónt, és megkapván a feloldozást magához vette az Úr testének szentségét a keresztesektől, és minden tekintetben felkészült a halálra." Kezdetben úgy tűnt, hogy szükség is volt erre. A kezdeményezést a királyellenes erők ragadták magukhoz, a domboldalról leereszkedve próbálták meg elsöpörni a királyi sereget. A csata hevességét és a király szorult helyzetét jól mutatja, hogy zászlótartója, Csák nembeli Györke is elesett, ezért Károly Róbert a johanniták zászlaja alatt folytatta a küzdelmet. A magyar király a győzelmet a kassaiak és a szepesiek oldalirányú támadásának köszönhette, csapataikkal zavart okoztak az ellenség soraiban, bár a krónikás szerint „a király oldalán többen estek el", mint a tartományurak seregében. Ez utóbbiak komoly és érzékeny veszteségeket szenvedtek, Miklós fia Demeter, Szép Aba mellett Aba Amadé két fia, Miklós és Dávid is holtan maradtak a csatatéren. Amadé többi fia behódolt Károly Róbertnek, de néhány évvel később ismét a lázadást választották, ennek leverése után pedig Lengyelországba menekültek. A rozgonyi csata komoly fordulópontként vonult be a magyar köztudatba, az igazság azonban ennél kicsit árnyaltabb. Tény, hogy az ország újraegyesítése érdekében a királynak szakítania kellett addigi konszolidációs politikájával, és az ellene lázadó tartományurakat fegyverrel regulázta meg, ennek egyik legelső állomása ez az ütközet volt. Károly Róbertnek első ízben sikerült nyílt színi ütközetben legyőznie két tartományúr egyesített seregét. A folyamat azonban hosszú ideig tartott, az Abák után sorra diadalmaskodott a többi oligarcha fölött, Csák Máté kivételével, akinek területére csak 1321. március 18-án bekövetkezett halála után tudott bevonulni. Ugyanakkor már a kortársak is tisztában voltak a csata jelentőségével. Az uralkodó a vele küzdő híveit számos adományban részesítette, az elsőre már június 24-én sor került. Sőt, I. (Nagy) Lajos 1352-ben azért mentette fel Kassát bizonyos adók fizetése alól, mert Károly Róbert oldalán harcoltak a rozgonyi csatában. Az is sokatmondó, hogy a Károly Róberttel nem igazán szimpatizáló XIV. századi krónikás is viszonylag részletesen számol be az összecsapásról, illetve a Képes Krónika miniátora érzékletesen örökítette meg a szemben álló felek harcát. Károly Róbert számára a rozgonyi csata nyitotta meg annak a lehetőségét, hogy hosszú évek véres küzdelmei után teljesen helyreállítsa a Magyar Királyság területi egységét. Ajánlott irodalom: Bertényi Iván: A tizennegyedik század története. Bp., 2000.; Borosy Ambrus: A rozgonyi csata. Rubicon, 13. 2002. 2. 911.; Engel Pál: Az ország újraegyesítése. I. Károly küzdelmei az oligarchák ellen (1310-1323). Századok, 122. (1988.) 1-2. 89-146.; Károly Róbert emlékezete. Szerk.: Kristó Gyula-Mukk Bp., 1988.; Körmendi Tamás: Az Aba nemzetség címerváltozatai a középkorban. Turul, 84. (2011), 4.: 109-122.; Kristó Gyula: A rozgonyi csata. Bp., 1978.; Kristó Gyula: I. Károly király harcai a tartományurak ellen. (1310-1323). Századok, 137. (2003.), 2.: 297-347.; Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. Bp., 1993. Szende László Ferenc.