Honismeret, 2017 (45. évfolyam)
2017 / 1. szám - KRÓNIKA - Ferencz Győző: Ladányi András, a honismertető bányász
ébredtem rá azon a napon ? Arra, hogy az elmúlt nyolc évtized alatt nem a lendületes és szikrázó élet forgatagában éltem, hanem a dac, az ellenállás, az elkeseredés ponyvasátorában, ahol többnyire csak az elégiák vettek körül, nem a küzdelem férfiassága. Azért segítettem mindenkinek, hogy magamon segíthessek.” Örökké emlékezetes marad számomra 2010-ben a Zámolyi Falunapok keretében a Teleházban rendezett irodalmi-közéleti est, ahol Csoóri Sándorral együtt szerepeltünk: a költészetről, Udvardy Cserna János zámolyi születésű, XIX. századi népdalgyűjtőről, majd találkozásunkról beszélgettünk, amikor Ő 1981-ben Bécsben átvette a Herder-díjat, s az ünnepségre Herder-ösztöndíjasként én is meghívást kaptam. Két évvel később ismét Zámolyra vártuk Csoóri Sándort, ahol Bakonyi István irodalomtörténész kérdezte volna. Betegsége miatt nem érkezett meg, az őt váró, szépszámú közönség előtt Bakonyi Istvánnal ketten beszélgettünk róla. Földink, Csoóri Sándor! A rendszerváltás előtti időszakban verseidet, prózai írásaidat, társadalmi-politikai szerepléseidet hatalmas érdeklődés kísérte. Új könyved megjelenése ünnep volt a magyar értelmiség számára itthon és külföldön is. Haláloddal sem szakadhat meg ünneplésed: gyermekeink, unokáink Németh Lászlóval, Illyés Gyulával, Nagy Lászlóval egy sorban fognak tanulni életedről, munkáidról. Könyvtárainkban, de a világhálón is műveid várják a jelen és a jövő olvasóit. Szülőfaludban máris felmerült, hogy szobor őrizze a lakodat, szülőházadban kortárs irodalmi alkotóház működjön. Lukács László Ladányi András, a honismertető bányász Nagy valószínűséggel a sors is bányásznak rendelte, hiszen a nyírségi felszíni homokos Borbányából az eocén mély Tatabányába került szakiskolát végzett mélyművelő vájárnak. Ez a Borbánya némi magyarázatra szorul. Ez annál is könnyebb, mert a szülőhelyéről szociográfiai riportkönyveket is írt A homokdombok napszámosai (2001) és A negyedik kapu címmel (1997). Ebből tudható, hogy a Nyíregyháza melletti Borbányának a Kálói útról nyíló utcáit kapuknak nevezték - ő a Negyedik Kapuban született a második világháború befejezésének évében. Akkor annak a településnek Orosi szőlő volt a neve. A szülőháza nádtetős borház volt. A Negyedik Kapuról írta Katona Béla irodalomtörténész: „De nem csak Proust és Krúdy múltidézéséhez kötődik Ladányi András könyve, hanem irodalmunk egy sokkal közelebbi vonulatához is, mindenek előtt a népi írói mozgalom szociográfiai műfajához: Illyés Gyula, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter, Kovács Imre, Szabó Zoltán, az újabbak közül pedig Sütő András, Duba Gyula, Csák Gyula és Csoóri Sándor műveihez. Ahogy az elődök írásai, az ő Borbánya-könyve sem hétvégi kirándulásokból született, hanem egész életének minden tapasztalata sűrűsödik benne. Minden szavát egész élményvilága hitelesíti. Ezzel a könyvvel Borbánya is felkerült hazánk irodalmi térképére Maga a könyv szerzője mondta: ,Aztán a 2001-ben megjelent, A homokdombok napszámosai című könyvemben kibővítettem a látókört Borbánya többi kapujára és a körülölelő településekre: Ó-Kistelekiszőlőre, Nyírjes-tanyára, Nagyszállásra és Százkútra is. Készítettem egy útikönyvet is Utazás tirpákföldön címmel. Lovas kocsival és autóval jártam be a tanyavilágot, köztük Mandabokorban is. Ezzel megbecsülésükként tartoztam a hajdanán ide származott tótoknak, vagyis a tirpákoknak.” A vájáriskolát követően Ladányi András 15 év után a tatabányai Népháznak nevezett kultúrpalota magasába emelkedett a föld eocén mélyéből. Közben levelező tagozaton érettségizett és elvégezte az egri Ho Si Minh tanárképző főiskola népművelő-pedagógia szakát, így aztán a jövesztőcsákánnyal másfél évtizedig végzett mélyművelés helyett a fejek magasművelésébe kezdett. Nem sokáig, mert a Bányaipari Dolgo- Ladányi András bányász egyenruhában 94