Honművész, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)

1833-07-04 / 27. szám

27. HONMŰVES Z.­ pesten Csütörtökön Július 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Egértől félő királytigris. Hall kapitány uta­zási emlékezeteinek nem régiben megjelent folytatásában (Fragments of Voyages and Travels 3 Vols. 1833) követ­kezőt beszél egy tigris felől, melly Indiában az angoly fő szállások egyike helyén felnevelteték. „Jó alkalmatosá­­gu­nk volt főszállásunk szomszédságában egy tigrisen vizs­gálatokat tenni, melly e’ nemű állatoknak egyik legszeb­­bike vala. A’ tigrist az előtt két évvel igen kicsiny korá­ban fogták, ’s olly kalitkába zárták, melly európai szoba nagyságú vala, ’s igy az állatnak elég hely adaték kénye szerinti ugrálásokra, kivált miután bőven adatott eledelé­vel jól lakott. Naponkint egy juhot adtak neki, ’s azon kivű­l még több maradék jó falatokat. De Indiában jóval kisebb a’ juh az angoly úrísnél (Hammel), és igy egy juh a’ négy lábnyi magosági­ tigrisnek nem lehet felesleges étek. A’ főszállásbeli ifjak gyakran mind addig ingerkedtek vele, mig dühöségre gerjedvén minden erejével a’ vasros­télyokra rohant­ fel , ’s a’ mellett olly hangosan bőgött, hogy a’ szomszéd istállókban volt lovak reszketni ’s hor­­tyogni kezdenek. Valóban mind a’ mellett, hogy az erős rostélyokban bizni lehete, mellyek a’ tigrist elzárók, nem álhatott közel az ember illyenkor rémülés nélkül, ’s ha az ajtó csak pillanatra megnyílik vala, a’ tigris bizonnyal leg­alább fél tuczatot közülünk öszve szaggatott volna. De sokkal kellemetlenebb volt a’ tigrisnek, ha egeret bocsá­tottunk a’ rekeszbe, mint mind azon botok , mellyekkel őt nyugalmából felvertük, vagy azon ürücsontok, mellyek­­kel neki tantalusi kínokat szerzettünk. Mi t. i. ama paj­kos gondolatra vetemedénk , hogy egy kis egeret fonállal hosszú vesszőre kötőnk, ’s azt ennek segedelmével a’ tigris orra alá tartottuk. Mihelyt ez az egeret megpillantó, nagy rémülten a’ másik oldalra ugrott, ’s ha a’ kis állatot feléje

Next