Honművész, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-07-04 / 27. szám
27. HONMŰVES Z. pesten Csütörtökön Július 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Egértől félő királytigris. Hall kapitány utazási emlékezeteinek nem régiben megjelent folytatásában (Fragments of Voyages and Travels 3 Vols. 1833) következőt beszél egy tigris felől, melly Indiában az angoly fő szállások egyike helyén felnevelteték. „Jó alkalmatoságunk volt főszállásunk szomszédságában egy tigrisen vizsgálatokat tenni, melly e’ nemű állatoknak egyik legszebbike vala. A’ tigrist az előtt két évvel igen kicsiny korában fogták, ’s olly kalitkába zárták, melly európai szoba nagyságú vala, ’s igy az állatnak elég hely adaték kénye szerinti ugrálásokra, kivált miután bőven adatott eledelével jól lakott. Naponkint egy juhot adtak neki, ’s azon kivűl még több maradék jó falatokat. De Indiában jóval kisebb a’ juh az angoly úrísnél (Hammel), és igy egy juh a’ négy lábnyi magosági tigrisnek nem lehet felesleges étek. A’ főszállásbeli ifjak gyakran mind addig ingerkedtek vele, mig dühöségre gerjedvén minden erejével a’ vasrostélyokra rohant fel , ’s a’ mellett olly hangosan bőgött, hogy a’ szomszéd istállókban volt lovak reszketni ’s hortyogni kezdenek. Valóban mind a’ mellett, hogy az erős rostélyokban bizni lehete, mellyek a’ tigrist elzárók, nem álhatott közel az ember illyenkor rémülés nélkül, ’s ha az ajtó csak pillanatra megnyílik vala, a’ tigris bizonnyal legalább fél tuczatot közülünk öszve szaggatott volna. De sokkal kellemetlenebb volt a’ tigrisnek, ha egeret bocsátottunk a’ rekeszbe, mint mind azon botok , mellyekkel őt nyugalmából felvertük, vagy azon ürücsontok, mellyekkel neki tantalusi kínokat szerzettünk. Mi t. i. ama pajkos gondolatra vetemedénk , hogy egy kis egeret fonállal hosszú vesszőre kötőnk, ’s azt ennek segedelmével a’ tigris orra alá tartottuk. Mihelyt ez az egeret megpillantó, nagy rémülten a’ másik oldalra ugrott, ’s ha a’ kis állatot feléje