Honművész, 1833. július-szeptember (1. évfolyam, 27-52. szám)
1833-09-12 / 47. szám
47. HON MŰVÉSZ. PESTEN Csütörtökön September 12.d. 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Mérges kígyók fogai. Duvernay, ama franczia természetvizsgáló, ki sok időt fordított a’ mérges kígyók természetének kikémlésére, több próbaji után azon bizonyságra jutott, hogy ezen állatoknak, mérges előfogaikon kivűl, állkapczájok (Kiefer) hátuljában még nagyobb ’s erősebb méreggel biró fogaik vannak. E’ mellett Duvur aztis hajlandó hinni , hogy a’ mérges kígyóknál észrevett könnyzacskók nincsenek szemeik nedvesítésére, hanem prédájok elnyelhetésének elősegítésére rendelve. Békahal. Az 1832-ki Hobart-Toron almanach a’ tengeri ördög vagy-is békahalnak (Toud-Fish), mellyből nem régen az előtt egy asszony’s két gyermek evett’s mégis halt bele, rajzképét ’s következő leírását közli: ,,A’ békahal mérgének nagyon tikkasztó ereje van; érzéketlenséget, szállás, nyelés, látás, az izmok szabad mozoghatási erejének veszteségét, az inak munkálatának egész megszűnését okozza, és végre halált von maga után. A’ méreg munkálata a’ testbonczolás alkalmával minden kétségen túl létetett, midőn a’ maradék halból két macskának adatott valami, mellyek nem sokára ugyan azon jelenségekbe (symptoma) estek. Midőn már mindketten végvonaglásban voltak, egyikébe 25 csep egérkő - olvadék öntetett, mire rendkívüli hamarsággal jobbulni kezdett, holott a’ másik, melly magára hagyatott, nem sokára kimúlt. Ama három szerencsétlen személyeknek holt tetemeik lityegők (schlotterig) ’s igen halaványak voltak , és szájok körül fris széna szag terjedett el. Azonban 12 óra múlva rothadásba mentek által, felpuffadtak, büdösek lettek, ’s belőlök vérrel elegyes higság folyt ki. — Ezen mérges halnak szokott hosszúsága öt hüvelyk, ’s majd éppen annyi vastagsága is; háta pettegetett, színe ollyan , mint, a’ tekenős békáé; hasa fehér, s tapintás közben ollyan mint a babbőr. Vagyon neki (ülepe illegett) egy úszó has-fark, és két mellszárnya, mellyek