Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-10-20 / 58. szám
hogy semmit se lát, szemeit kettős kendővel födék ; ő mindazáltal minden színeket rögtön megismert, mellyeket gyomrára tettek. Sokszor írást is olvashatott ekképpen , ’s az órán órát, minutumot megmondott. — Későbben nem is kellett a’tárgyaknak olly eszközetlen illetésben lenniek; mert ha gyomrát valaki illette, másik kezével pedig más személyt fogott, ki ismét egy harmadik és negyediknek adá kezét, úgy mindent meghallott, a’ mit ez utolsó még olly lassan is mondott. Még későbben olly tárgyakat is megismert, mellyek más szobában, vagy az utszán voltak, vagy ő még soha se látott. Egykor megkéretteték, hogy a‘ bolognai kolostort, ’s egy a’város végén fekvő pinczét irná-le, mellyeknek egyikét se látta soha is; ezt ő híven megtette egész a’ pinczében találtató hordók számáig. Egy egyetembeli professor kéré őt, irná-le azon tárgyakat, mellyek laboratóriumában vannak, mit legott minden megakadás nélkül teljesített. Kérdezék, mi fekszik az asztalon! „Egy könyv“ monda ő. És a’ könyvön? ,,egy fej“ — Miilyen ? „Egy állat, fiaj“ 1V1 illy állat feje? —Erre azt felelé, neveznének neki néhány állatot; ő azután minden meggondolás nélkül azt mondá, hogy a’fej „párducz fej“ legyen, a’ mi úgy is volt. Minden hasonló esetekben , hol valami tárgynak vagy személynek nevét nem tudta, csak meg kellett azt előtte többekkel együtt nevezni, ’s ő legott kitalálta. Azt is bizonyitá, hogy testének bel-részeit látja, valamint másokéit is , ’s pontosan lei rá azokat. Az említett professor kéré őt irná le egy asszonynak, kit ő gyógyít, belrészeit, ’s ő legott azt mondá, hogy annak némelly organonjai megvesztegetve vannak, ’s hogy a’ beteg fel nem gyógyul; meg is határozó a’ napot, mellyen meg fog halni, ’s ez valóban megtörtént. Hasonló könnyűséggel beszélt Romáról és Nápolyról, melly városoknak számos környékeit úgy leírta, mintha csak szemei előtt látta volna, ámbár ő egyikében se volt soha is.— Uj észrevételekre nyújtott ezen signora (asszony) okot, midőn szemei meredten nyitva álltak; észre vevék ekkor, hogy a’ szem tengelye tüstént a' szobának azon részére fordult , hol az orvos vagy akár ki más csak legkisebb elektricitást hozott elő. Ugyan ez akkor is történt, midőn az electritáló másik egy vastag fal által elkülönzött szobában