Honművész, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)

1833-10-10 / 55. szám

55. HONMŰVÉSZ. Pesten Csötörtökön October 10ken 1833. I. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. Tengeri sas. Ha a’rendbeli elsőséget nagyság é­s erősség határozza­ el, úgy a’ tengeri sas (halevő, Seeadler, aquila leucocephalus) méltán megérdemli, hogy a’ ragadozó állatok elősorába helyeztessék. Három faját ismerjük, mellyé­re életmódjokra ’s fiatal koruk színére nézve keveset különböz­nek egymástól, u. m. 1) A’ fehér szárnyat, keleti Ázsiá­­ból, melly minden ragadozó madarak legerősebbike,’s melly­­nek természeti történetét Kittlitz urnak, a’ világot körül hajózónak köszönjük. — 2) A’ fehér farkát, melly az európai sasok legnagyobbika, és — 3) a’ f­e­h­é­r fejűt, melly Északamerikában számosan , Európában ritkán találkozik, az előbbinél gyengébb, de hosszas farkára nézve egyforma hosszúságú. — Ama nyugodalmas béketürést, mellyel ezen sas prédáját lesi, első pillantattal tompa érzésű tunya­ságnak lehetne tekinteni, hacsak ama tűz, melly időről időre szemeiből szikrázik, valódi tulajdonságit el nem­ árulná. Úgy látszik egyébiránt, hogy ezen madár, mel­­lyet a’ természet olly erővel ruháza­ fel, miilyennek a’ levegő lakosai közül csak kevesen képesek ellent állani, a’ könnyű prédát megveti. Leginkább a’halat szereti, ’s noha ő annak elfogására különös ügyességgel bir, még­ is gyak­ran ezen k­edvenczét olly módon szerzi magának, melly megérdemli, hogy ismeretessé tétessék. Többnyire nagy folyó vizek partján lehet őt találni, vízesésekhez közel, hol a’ hullámok sokasága holt tetemeket szokott kitaszítani. Sokáig kell kémlelődni utánna, míg észre veheti őt az ember. Mivel közönségesen valamelly előre nyúló ágon mozdulatlanul szokott ülni, ’s azon kívül setét színű, sokáig tart, mig a’ szem fellelheti őt, úgy látszik, mintha alud­nék, ’s mind azon apróbb madarakat, mellyek a’parton öszve gyűltek, ’s a’ víztől kivetett testeken lakmároznak, megvetné. Sem az éhes mévek (vizi madár) és hollóknak ezerféle hangú kiáltozásaik , sem a­ gólyaseregeknek.

Next