Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)

1834-04-20 / 32. szám

sok véleménye bizonnyal nagyon fog különbözni. Minden­esetre ezen emlék ama kérdés megfejtését elő fogja segí­teni, vallján az élet­neműk árának meghatározása általános vagy önkénti szokás volt-e a­ császárok idejében ; mert mind­­a­­mellett, hogy illy árszabások több példáját lírják is, az iránt tisztában nem vagyunk, minthogy, a'' mi nevezetes, Suetonius és Tacitus arra nézve egymásnak ellentmondanak. Azon példák elég világosan bizonyítják , milly hamis kép­zetük volt a’ legfelvilágosodottabb császároknak is a'birtok igazai, kereskedési szabadság , és mezei gazdaság felől. Diokletiannak említett parancsolatja több mint 80 rész­letből (artikel) áll; szorosan különbözik attól, mellyet ő, Aurelius Victor szerint, 302-dik évben, tehát egy évvel korábban adott­ ki, ’s mellyben a'gabona árai a’keleti tar­tományok részére határoztattak-m­eg ; mert az utóbbi felta­lált parancsolatban gabona felől semmi határozás sincsen. Az ebben előhozott tárgyaknak legfelsőbb, ára szabatik­ ki, úgy hogy ezen az éhség idejére van alkalmazva; a’ pénz­neme Denarius, a' higany (Fluidum) mértéke Se­x fa­ri­us, a’ nehezéki mérték romai font. Augustus csá­szár kora előtt egy olly dénár ért 24­ ezüst­ért, de ezen becse lassanként hanyatlott , ’s Diokletian alatt már csak 12 ezüst­ért ért. A’ romai fontban volt 24 lat, ’s a’Sex­­tarius egy messzelyhez hasonlított. Moreau de Jonnes úr egy különös értekezésben adta elő ezen parancsolat tábláját, a’ rajta talált részletek legfelsőbb romai árával, ’s ehhez ragasztá azon részletek­nek általa kidolgozott közép árát is újabb pénzünk szerint, az az , ő a’ táblára jegyzett legnagyobb ár felét vette azon köz véleményre alapítván állítását, hogy már akkor éhség kezdődik, ha az életneműk ára a’ közönséges árról két an­nyira emelkedik. Ezen állóponton akará fentartani a’ párisi Convent is 1793-ban az életneműket Diokletian példájára, ’s meggátolni szándékozók , nehogy a’ Parisban már két­­annyira emelkedett életneműk ára még többre emelkedjék. Ezen találmány tehát újabb bizonyságul szolgál, hogy a’ romai népnek két harmada azon időben hal, sajt, ’s rósz italból élődött, holott Vitelliusnak esztendő által 43 mil­lió tallér kellett asztalára. — Az említett tábla foglalatra tehát így következik :"

Next