Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-04-20 / 32. szám
sok véleménye bizonnyal nagyon fog különbözni. Mindenesetre ezen emlék ama kérdés megfejtését elő fogja segíteni, vallján az életneműk árának meghatározása általános vagy önkénti szokás volt-e a császárok idejében ; mert mindamellett, hogy illy árszabások több példáját lírják is, az iránt tisztában nem vagyunk, minthogy, a'' mi nevezetes, Suetonius és Tacitus arra nézve egymásnak ellentmondanak. Azon példák elég világosan bizonyítják , milly hamis képzetük volt a’ legfelvilágosodottabb császároknak is a'birtok igazai, kereskedési szabadság , és mezei gazdaság felől. Diokletiannak említett parancsolatja több mint 80 részletből (artikel) áll; szorosan különbözik attól, mellyet ő, Aurelius Victor szerint, 302-dik évben, tehát egy évvel korábban adott ki, ’s mellyben a'gabona árai a’keleti tartományok részére határoztattak-meg ; mert az utóbbi feltalált parancsolatban gabona felől semmi határozás sincsen. Az ebben előhozott tárgyaknak legfelsőbb, ára szabatik ki, úgy hogy ezen az éhség idejére van alkalmazva; a’ pénzneme Denarius, a' higany (Fluidum) mértéke Sex farius, a’ nehezéki mérték romai font. Augustus császár kora előtt egy olly dénár ért 24 ezüstért, de ezen becse lassanként hanyatlott , ’s Diokletian alatt már csak 12 ezüstért ért. A’ romai fontban volt 24 lat, ’s a’Sextarius egy messzelyhez hasonlított. Moreau de Jonnes úr egy különös értekezésben adta elő ezen parancsolat tábláját, a’ rajta talált részletek legfelsőbb romai árával, ’s ehhez ragasztá azon részleteknek általa kidolgozott közép árát is újabb pénzünk szerint, az az , ő a’ táblára jegyzett legnagyobb ár felét vette azon köz véleményre alapítván állítását, hogy már akkor éhség kezdődik, ha az életneműk ára a’ közönséges árról két annyira emelkedik. Ezen állóponton akará fentartani a’ párisi Convent is 1793-ban az életneműket Diokletian példájára, ’s meggátolni szándékozók , nehogy a’ Parisban már kétannyira emelkedett életneműk ára még többre emelkedjék. Ezen találmány tehát újabb bizonyságul szolgál, hogy a’ romai népnek két harmada azon időben hal, sajt, ’s rósz italból élődött, holott Vitelliusnak esztendő által 43 millió tallér kellett asztalára. — Az említett tábla foglalatra tehát így következik :"