Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-01-16 / 5. szám
35 drágábban fizető Amerikába vitt rongyok vesztesége, sem az papirossal élésnek tetemes szaporodása annak árát feljebb nem emeli, sőt most nem csak jobb hanem 50 procentóval olcsóbb papirost kapni, mint 25 év előtt. TÁ N C Z. A’ magyar táncz történeti tekintetben. 1. §. Nem adhatunk illőbb, hely és időhez alkalmazottabb ajándékot szép olvasónéinknak, mint midőn szép kezeikbe e’ bokrétácskát nyújtjuk, mellybe szorgosan bele füzögettünk mindent, a’ mit sokszor dicsért, sokszor megvetett nemzeti magyar tánczunkról egybegyüjthettünk , tudunk. Nem lesz , úgy véltük, az illyennek előadása felesleges olly időszakban, mellyben nemzetisedésünk magát olly élénken mutatja mindenben ; de leginkább a’ miveltséget és csínt, a’ szépet és művészetit törekszik annak alakjába öltöztetni. Hogy a’ táncz szint olly állató része a’ nemzetnek, mint akármelly egyéb szokásai, nyelve és dalmi, valamint játékszíne és muzsikája, öltözete és törvénye; ki tagadja? Ezek együvé véve teszik az nemzet bélyegét sajátjakká , másoktól különbözőkké; a’ melly nemzet ezekkel nem bir, az nem nemzet, hanem csak néptömeg, nem magán álló, mert másoknak majma, lelketlen utánozója, vagy éppen rabszolgája. 2. §. A’ táncz az emberi testnek muzsikai lejtés által kijelentett, ’s hozzá lehet tenni a’ nemzeti bélyegek sajátságaihoz kép pesti mozgása. Oda engedi ennek magát még a’ legmiveletlenebb ember is, mihelyt az örömnek,szabadságnak hatalmas érzése őt közönséges állapotja fölé emeli. Láthatjuk ezt, több utazók bizonyságai szerint, számtalan egészen vad népeknél is, ’s találhatni nálok innepi , hadi, menyegzői tánczokat. Már, ha ezen egészen állati vadságban élő népektől kezdve egész a’ párisi és londoni saxonokig megyünk, úgy találjuk, hogy a’táncz, minden nemzeteknél divatban volt, ugyan az lévén mindegyiknek tánczmestere, ti. a’ szent természet. Félszegség tehát azt állítani — pedig vannak elegen , kik utójára eleinktől nem csak a s tánczot, hanem végre még azt is megtagadják, hogy beszélni tudtak — hogy eleink Európába bejövetelük előtt