Honművész, 1834. január-június (2. évfolyam, 1-52. szám)
1834-06-01 / 44. szám
9 i m ® T IPIS^iTISTÍ vasárnap június lj"n 1834. TERMÉSZETI TÖRTÉNET. A' bölénynek téli álma. Bonnafons Genfből az múlt télen némelly próbákat akart tenni az bölénnyel (Marmerthier), mellyek annak téli álmát illeték. Ő annak okáért négy bölényt szerze magának, és őket legott 10 foknyi hidegre kitevé. Az ez által okozott benyomás az állatokra olly kinos volt, hogy el nem alhattak. Ő most az hideget enyhité, és három közölök elaludt, mi alatt az másik, az nélkül hogy észre vették é s tudták volna hova, eltűnt. Tizennégy nap múlva egyik szolgáló, kinek valamit egy mély pinczéből kelle hoznia, ijedten jött vissza azon állítással, hogy az pinczében tolvajoknak kell lenni, mivel az ajtót (melly belülről csukódott) belöknie, bár mint erőködött, lehetetlen volna. — Legott utána láttak, de mivel minden erőködés mellett is lehetetlen vala Letaszítani, elhatároztatott, hogy azt kifeszítik. Most látszott, hogy az ajtó elejébe iszonyú nagy földtúrás volt halmozva. Tovább vizsgálók , és kisült, hogy az eltűnt bölény ide vette magát, és az pinczében magának mintegy várat készített. Az állat legelőször az boltozaton általa keresztül fúrt, lyukon az pinczébe jött, azután az földet feltúrta, és csaknem minden meszet az falakról levakart, és ezzel azután az ajtót két lábnyi magasságra elfödte; aljára még ezen kívül egy deszkát is helyezett keresztbe, mellyet jótova távolságról kellett oda czipelnie. Magát az bölényt a’ pinczének egyik szegletében alva találók puha 8—10 hüvelyknyi mély* szalma ágyon. Az szalmát előbb több mint húsz palaczkokról kellett lebontania, mellyek szalmával voltak befonva. Hogy pedig magát és álmát a’ pinczében találkozó patkányok ellen biztosítsa, fekvő helyét köröskörül kétsoros cserepekből épített sánczczal kerité be olly magasan , hogy a patkányok hozzá nem férhettek.— Ismét egy figyelemre méltó bizonysága annak, hogy írz állatok nem csak gondolkodnak, hanem ítélnek is, és — j e f l e c t á n a k 11 a a.