Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-09-17 / 75. szám
csak a’ Chinaiak által írásra használt fekete festék , ’s korán sem készíttetik olly különös szorgalommal. Ez már több művészt ösztönzött más anyagok és festékek felkeresésére, ’s többek köztt Seidelmannt és Rahlt a’sepia és biester használására inditá; sőt az értekezőt is azon gondolatra juttatá, vallyon az olajfesték nem lehetne-e a’ tus pótlékja. Próbálatjai minden várakozás felett sikerültek, ’s azon kivül még más hasznokat is nyújtanak, mellyek okai, mért nem tartá bánásmódjának nyilvánositását nem fontosnak. A’ közönséges mag-fekete festék t. i. (melly barnasága által a sepia színéhez közelit ’s a’képnek kellemes melegséget ad, és olajjal feldörzsölve hólyagban árultatik) a’ festéktányérra (Palette) tétetik, a’ száradás könnyítésére kevés ónczukorral kevertetik, és lapátocskával jóforma vékonyságra szétterjesztetik , úgy, hogy ha az ember valamelly tompa hal-ecsetet belemárt, annak csak egyes csúcsai nedvesednek meg a’ festéktől, de a’ szőrök nem tapadnak öszve. Ez és az, hogy az igen könnyű árnyék-parthiáknál a’festék még mákolajjal is megritkittassék, a’legfontosabb az egész munkánál. Ha tehát látszanék , hogy igen sok festéket vettünk fel, hogy az ecsetben levő felesleget előbb a’ papirosra vagy palettára ütés által eltávoztassuk, hogy az egyes szőrök jóformán ismét szétterjeszkedjenek, vagy, ha az ecset a’ sok festés által igen zsíros lett volna, azt másik szárazzal cseréljük fel. Ha már az ecset a lebökésnél csupán öszvefüggetlen pontokat bocsát magából, jele, hogy alkalmas az olajtushoz, és vele már most az árnyéklandó helyeket be lehet pontozni, mintha az olajfestéket kellene eltávoztatni. Ez által minden bökésnél mind az ecset egyes szőrei, mind a’ papirosnak erei által száz meg száz pontok támadnak, mellyeket tetszés szerint még jobban lehet elolvasztani, migcsak valamennyi árnyék létre nem jut, és a képnek első rajzvonatja elkészült. Ezen festési monor, valamint minden olajfestés, a’festéknek többszöri felkenését kívánja, mihelyt az előbbi már megszáradott, és csak a’ fótékony rajzvonatoknál ’s tanulmányoknál lehet a’ rajzolatot egyszerre elvégezni, ellenben nagyobb terjedtségű tárgyaknál a’ festéknek vastag felkenése csak a’ munkát nehezítené, ’s magának a’rajzolatnak ártalmas lenne. — így tehát fő szabályul szolgálhat, hogy ugyan azon helyen csak addig lehet tusolni, mig az egészen bevonatik az olajtól, mi által azután többé nem származnak pontok, hanem a’ festék egymásba fut öszve, azonban az érzelem ’s a’ művésznek ügyessége itt könnyen eltudja találni az igaz mértéket, ’s értesiti őt, mikor kell ismét száradni engedni rajzolatját. Egyébiránt érződik magában is, hogy előbb a’ papirost, mellyre az olajtus vitetik, kikell feszitni, és annyira bekenni keményitő csi