Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-11-22 / 94. szám
gavallérnak is czimjeléül kell elfogadni, ki a’ házasságszerző hivatalba bevéteti magát. Hallgatásban és setétben köttetnek itt meg a' házasságok minden dijpénz nélkül a’ némberek, ’s minden előleges adózások nélkül a’ férffiak részéről. Valamelly fiatal, deli külsejű férffi, de kit a’szerencse nem olly pazéron ajándékozott meg, minta’ természet, valamelly nem éppen bájos, mi a’ házi dolgokban felesleges dolog, de 100.000 frank hozományt személylyel kívánt összeketni. Ezzel már az ember egy kis házat tarthat, Isten segítségével szülő városába vissza mehet, ’s ott egészen haláláig kényelmes életet élhet. Elbeszélem , miképpen mutatta be magát ezen ifid ember az aszszonyságnak, ki magának szabadalmat váltott az emberi társaság minden osztályaiban Hymen fáklyáját meggyujthatni. Miután a’ kis ajtón a’ csengetyűt meghúzta , egy nagy vendég-terembe vezettetik, melly egy pavlaggal, kék bársonynyal bevont három karszékkel, musselin függönyökkel, egy alabastrom függő órával, ’s kandallóval van bútorozva; a’ terem közepén egy íróasztal áll tizenegy könyvvel megrakva. Ezeknek egyikén közép nagyságú betűkkel ez van írva: „kiadandó házasságok“ a’ másik iven nagybetűkkel: „megkötött házasságok.“ A’ fiatal ember szemei beléptekor legott a’ tiz könyvre esnek, mellyeknek czimlapja az ajtó felé van fordítva; már magát egyik házassági lajstrom-könyvbe beirottnak gondolja, ’s szive örömtől ugrál. *** Asszonyság ,..az intézet kormányzója, egyik mellék szobában tartózkodik; de a’ zörejre legott előszalad, kezében egy barna-szürke harisnyával, mellyen szorgalmasan köt. „Kegyed valamelly alkut akar velem kötni ?“ Igen, asszonyom. „Tessék tehát helyet foglalni.“ Ekkor a’ pamlagra leül, t. i. az asszonyság, kötőtűjit főkötője alá szurdalja, ’s készen van a’ fiatal ember kérelmét kihallgatni, ki előtte egyik karszékben foglalt helyet. De minthogy ez még mindegyre hallgat, tehát végre asszonyság csak elkezdi a’ beszédet. „Kegyed alkalmasint feleséget akar?“ Igen asszonyom! — ’s bátorrá tétetve ezen kérdés által az ifjú ember előterjeszti kívánságait, mi alatt a’10 könyvet mind egyre szemmel tartja. Mihelyt beszédjével végre ért, *** asszonyság nyugodt arczczal imigy szólt: „Valóban, uram, a’szerencse csillaga éppen jókor vezeti hozzám kegyedet. Tudok kegyednek egy igen jó parthiát. Van éppen egy 245 éves kisasszony kezemnél, kinek sem atyja sem anyja és 100.000