Honművész, 1835. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1835-08-02 / 62. szám
HOKTMWE©®. IPMÍ Pira vasárnap augustus 2-án 1835. KÖLTÉSZET. Sir vá gy. ( Komoly c . a. ) Álmaim olly gyönyörűk, olly édeni hájjal igézők, Millyet a' boldogság ’s két örömizlete szül. Hogyha a’ sírban is illy gyönyörű álmokra találnak , Kikre enyészetnek sűrű homálya borul : Visszaadom, géniusz! kezeidbe a’ mennyei fáklyát, Mellyet a’ gyermeknek puszta kezébe adál , Hogy csudafényénél kinyomozná léte irányát , Es rövid éltének sarjadozó örömit ; Hogy megszedné a’ vigalomnak gyenge virágit , Mellyeket isteni kéz hinte a' pálya fölé. Int! beögyelgtem a’ föld sivatagját fénysugaránál ; Kémlém a’ megígért üdvöt, a’ rejtekezőt. Egy testvégeiket keresék , olly égi szelídet, Mint a’ teremtésnek büntelen angyala volt. Egy testvérlelket, ki az üdvtelen árva utasnak Emlénykét nyújtson kertje virágriföji]^ ’S szánakozó szívvel , könyüit ’s bü^ubte^LÓ^^zit Elcsókolja híven reszketeg ajkalTgJ^Sájf! Illy angyalt keresek De keresnem haszf Trtanul volt. A’ föld gyermekeit bűnözőn árja lepi. Visszaadom hát a’ fáklyát , vedd vissza kezembül. ‘ Nem keresem többé álhitem angyalait. Nem kell földvigalom. Szemeim sik álmot óhajtnak. Béke veled, genius ! Én nyugalomra megyek. B a s t a v i. RÉGISÉG. Arany fejrevaló. Speyer városához két órányira egy paraszt tyrol-kalap formájú tiszta aranyból készült fejrevaló ékszert talált szántóföldjén mintegy másfél lábnyi mélységben. Ez hihető a’ régi Celtáknál királyok, papok, vagy bálványok ékszeréül szolgált. A’ bajor régiség-gyűjtemény számára 530 úton vétetett meg. Kővé vált pálmafa. Chateaudun felé vivő országút mellett némelly napszámosok nem régiben homokot ástak, ’s a’ sövény-gödörben, hol már az előtt is állat-csontok, sőt folyóvízi és tengeri csigák is találtattak, egy pálma-fa törzsök-darabot ástak ki, melly 30 lábnyi magas, alsó körzete pedig más fél lábra terjed. Midőn reá