Honművész, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-26 / 42. szám
330 GYMNASTIKA. Közlemények Clair Ignác gymnastikai intézetéből. (Pesten, Therézia-város, sip utsza, 359 sz. a.) VI. Valljon a’ mondottat paedagogok vagy természet és idő eszközléke? úgy látszik, mintha belülről a’ lélek dolgoznék a’testen, mellynek jelenléte nélkül ő nem is támadna. Bizonyos, hogy ő addig, mig a’ testnek képezhetősége történik, az organisatio erejétől támogatva a’ testet képezi jól vagy roszul, mint a’körülmények engedik. Azért sajátságos dolog, ha azok, kik az ember képezését felvállalják, abban zavart okoznak , és azt ténylegesen (positive) vagy tagadólag (negative) akadályozni akarják. —i nem kellene-e inkább elősegíteniek? Ha már a’ physicai és szellemi az emberben csak egyet tesz; ha mindkettőnek sorsa elválaszthatlanul egybekapcsolva van ; ha képeztetések csak elválaszthatlanul történhetik, ugy mindkettő képeztetésének mindig teljes egybehangzással's kezet fogva kell tenni. Ha tehát a’ lelki miveltséget különösen vesszük munkára, ha a’ lelket különzés (abstractio) és kémlés (speculatio) mestersége által érettségére siettetjük, akkor a’ testnek is segedelmére kell jönnünk tényleges mesterséggel; különben emez hátra marad, ha őt csak ama képzésre hagyjuk, melylyel hathat reá az általunk munkásságában korlátozott lélek. De lássuk (hogy ama maximának igazságát annál könnyebben megismerjük) az emberi miveltség fő nemeit, ’s vizsgáljuk következményeit. Ennek csak következő főrendszerei képzelhetők. Az 1-ső igy szóli: — „Hagyjátok a’testet saját sorsára; ő csak a’ tulajdonképi embernek alárendelt része. Emeljétek lehető mesterséggel a’ lélek miveltségét ; mert ettől függ minden.44 — De mi következik ebből? — A’ lélek az ő ügyetlen társát nem fogja tűrni; megunván társaságának terhét, attól elválni törekszik, ’s azt gyakran elég korán hagyandja el. A’ *2-dik. — „Éljen a’ physicai ember! Csak az ő hasznára fordíts minden kedvező körülményt, minden tényleges mesterséget.44 — Mi következik ebből? — Nagy bizonyossággal állíthatni, hogy ezen után minden esetre bátrabban haladhatsz, mint a’ léleknek egy oldalas miveltségével. A’ legroszabb, mit e’ móddal eszközölhetsz, egy physicai, erős, egészséges, izmos példakép leend, nagy vidorságú ’s ép emberi eszű lésekkel. Ez már, úgy vélem, paedagogi névre méltó volna.