Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-01-01 / 1. szám
1. (É® ) Pesten vasárnap januárius lift 1838. KÖLTÉSZET. Ujévünkre. Újra Letűnt egy eV, ’s VeLe eLszárnyaLtak a’ gondok, ’S a’ s/.IVeket keDVünk fénye ragyogja körűL. O haza! Vajha nekeL) tüntetné szent ragyogását E’ jöVö eV, ’s köz Ipar fénye ragyogna köriL. SZEGEDI Ji___I Éji dal. Sötét az éj, Komor, hideg , Palástja, mint Magam, rideg; Az álom és Csend szétterült, Minden kebel Elszenderült. Elszenderült Minden kebel , Fájdalmival, Kérelmivel; Csak én , csak én , A’ szerelem , ’S a’ hú együtt Viraszt velem. Te lányka, ah Te mindenem ! Kitol olly hőn Szerettetem , Tudom, eddig Te már nyugszol, ’S felőlem is Jót álmodok Nyugodj , álmodj Sok édeset, Töltsd enyhesen Az éjeket; Kérelmesen Nyugodd ki azt, Mit kedvesed Most át viraszt. Ah majd derül Egy bájkorány, Imigy lefolyt Sok éj után , Melly elviend Feléd, feléd, Hol éldelém Gyönyör izét ; Feléd, a lány Ad mindenem ! Kitől olly hőn Szerettetem; Kinél maraszt A’ szerelem ; ■S majd nem viraszt A’ bú velem. C 8 E N D N E L Y I.