Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-03-26 / 25. szám
KÖLTÉSZET. Kesergés. Az éj egy sir fölött Lel engemet, Es látva szánja gyász Keservemet.S miként a’ hű barát Sóhajtozik Velem, ’s könytiben es Bún osztozik. Lágy szellőkben nyögi Keserveit, ’S harmatban szórja le Könycsepjeit. Éjben hunyt keflig^m^. ^ Örökre el, H&S*T*‘ ’S az éj könyezve, núl Azért nyögel. De szünj meg hű barát Sóhajtani, ’S könyűd’ e’ sir fölött Fogyasztani. ’S csak majd, ha gyengűlend Lélekzetem , ’S száradni kezd hideg Könytűl szemem : Sóhajtsd e’ sir fölött Keservedet, Hullatva csendeset* Rá könnyedet.