Honművész, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-04-20 / 32. szám
33. Pesten csütörtökön április .5©— 1930. KÖLTÉSZET. Búvirágok. Sok szépnek egykor Kéjelgve karjain Elandalodtam Tündéri bájain. ’S vidor szivemre Nem szállván gyötrelem Gondoltam akkor „Mi üdv a’ szerelem !“ Most egy leánynak Kéjelgve csókjain , ’S elandalodva Tündéri bájain : Bú szállt szivemre ’S epesztö gyötrelem , Most érzem , érzem , Mi kin a’ szerelem! II. Van a’ boldogtalannak két virága — Remény , ’s emlékezet — Melly írt csepegtet vérező sebére , Irt, melly üdv élvezet; Remény minduntalan kiesb jövővel Szivét kecsegteti, Emlékezet lehunyt arany korába őt vissza rengeti. De fájdalom ! nekem reményvirágom Sem ad már illatot , Reménytelen szerelmem lánghevétől Az is szét hamvadott: ’S a’ hű emlékezet lehunyt koromba Bár vissza szenderít, Szép álminak tünelmes alkonyával Reám csak bút terít.