Honművész, 1838. január-június (6. évfolyam, 2-52. szám)
1838-07-01 / 52. szám
52 1@1MÍ?Í6Z, Pesten vasárnap julius 1&3S« KÖLTÉSZET. K i n. Mint hold szelid világa Regényes est ködén : Úgy tűnt fel égi arczod Keblemnek éjetén. Atrezge báj-sugárod Szendergő vágyimon , ’S nem földi kéjt öleltem Sejtési titkomon. De dúlta bár emésztve Hő lángom keblemet , Hideg te —■ csak mosolygál Kínomban engemet. Most gyötrelem vezérel Ai zordon léterén , ’S reményim tört hajóján Segélyt kiáltok én. Ies nincs , ki enyhet adjon, Sóhaj kél, 's jár velem ; 'S te szívtelen — mosolygva Téped le életem’. Ha kín szaggatta lelkem Nyugalmát felfelé , Kérlek ! felejts örökre —• ’S ne jöjj sirom felé. Ah nem ! — sötét síromban Keblem többé nem ég , ’S sötét sirom felett is Mosolygni fogsz te még ! SZÍNÉSZET. Magyar játékszín. C h i a b a y n t o n i «. Alig telt el egy évnegyed a^p^^ász^ óta, melly Parázsó ne el huny tavai nemzeti szzinészetünket^aitt^’' midőn az folyó évi május 19-kén Chiabayné halálával ismét megújult. Városunkban e’ két színésznő ritka kedvességben állott úgy annyira, hogy a’ pártfogói kegy éreztetése őket szünetleni vetélkedésre késztető. E’ szerint e’ magát vár.