Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-07-18 / 57. szám
Irótollnak közönségesen lud-tollat használunk, vagy természeti voltában, vagy mértanilag alkalmazottat. Más madarak tolla is használatik írásra, de jóval gyérebben. Századunkban nagy divatra kaptak az érctollak. Természeti voltában az irótoll repedéskor gyakran csal , kevésbbé rugékony, zsíros. De mind e’ mellett, az értekezőnek hoszszas tapasztalása szerint, finom toll-rajzoláshoz sokkal alkalmasabb a’ mesterségesnél; mert hegye hivebb és tartósabb , sőt maga helyén lesz megemlítve az is , hogy rajzolásnál bár ha közösen alábbvalónak nézettetik a’ lúdtoll kisebb madarak tollánál, de tapasztalásom után sokkal inkább alálhatom egyéb, p. o. varjú-tollnál, mert biztosabban vezethetni hosszabb vonalokra is. Egyébiránt írásra csakugyan czélszerűbbek a’ mesterségesen alkalmazott tollak. Ezeknek műtani alkalmazása ezekeken kívül űzetik részint egyes emberek által, részint tollgyárakban. Hazánkban még nem létezik illy nemű gyár, jobbára a fűszeres kereskedőknek foglalatosságuk, ámbár sajnosan említhető, hogy honunkból nagy mennyiségű természeti toll hordatik Hamburg sőt Hollandiába is, mit mi, valamint minden fabricatumot, megrögzött szokásunk szerint sokkal nagyobb áron váltunk vissza. Nem jöhetne-e egy szemeskedőnek (speculans) eszébe toll gyár-nyitás ? Több fajra oszthatni a’ mesterséges tollakat, de még is két fő nemre: 1) az úgy nevezett hamburgi vagy is közönséges fehér tollszárakra, és 2) a’ hollandi vagy is átvilágló sárgákra. Külön bánásmódot kiván mindegyik faj, valamint előleges különzését a’nyers tollaknak, mi keménység, szépség vagy font után történik. Szép írásra a’ lúdszárnynak csak 5 első tolla jó, ’s legjobb a’ május — júniusi vedléskori kihullatott. — Elkülönzés után körűlvakartatnak üveg töredékkel vagy borotvával, ’s ezzel kezdődik készítése, minek nem egyéb czélja, mint hogy eredeti zsirosságátul megfosztassék , keményebbé , rugékonyabbá , fényesebbé és domborubbá alakuljon. A’ hamburgi faj csak hasadéka helyén fosztatik meg zsirosságától; a’ hollandi ellenben körülbelül megmentetik tőle. A’ közönséges vagy is hamburgi tollak forró homok , hamu , vagy ollykor tüzes szén fölött melegittetnek meg egész lágyságukig ; mire némi késféle vas eszközzel vakartatnak több ízben; mi által átvilágló húzásokkal vagy keresztekkel bélyegeztetnek ; miután huzamos ideig posztó darabokkal dörzsöltetnek , és ez által felső hártyájoktól végképpen megfosztatnak, ’s kívánt domborúságra vergődnek. Bár könnyűnek látszassák első pillanatra ezen bánásmód, még is különös jártasságot kíván. Ha a’ hamu vagy homok nem megkívántatott melegsége , a’ toll hasadása nehézkes és reezés vagy