Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-08-04 / 62. szám
62. Pesten vasárnap augustus 4.* 1839. KÖLTÉSZET. •A’ beteg leány ,Leány, leány, te csak sorvadsz , Mint rózsa tél előtt , Okát miért födözgeted , Ali , mondd , anyád előtt ? Ki stalt szemedben a’ világ Szelíd sugárival , ’S mosolyra most szegény ez arcz Fehér rózsáival. ’S miként az est sötétinél Lehuny a napsugár : Lehunyni mért sietsz te úgy ifjú korodban márt* ,,Anyám , anyám , bocsánatul ! Tovább nem titkolom , K’ szív csalatva van , ’s engem Dühöngő kinja nyom. Szerettem , és szerelmem az Arany nap fénye volt , S lelkem Viszont szeretve még Az égben fon honolt. De most csalatva jó anyám , Sötét rom életem. Sötét jövőben tévedés. Csavargó képzetem.“ ,Tanulj feledni jó leány Feledd a’ hűtelent, Ki ennyi bajt okoz, s iádul Sanyargat büntelent. Hisz’ élni szép , ’s ezer virág Mosolyg korodra még , Tanulj feledni , ’s melly sajog , — Sebed tovább nem ég.‘ „Hisz’ élni szép, hisz’ élni jó . De sírban nyugalom Van , és oda nem hat ’» gyötör ««’ kín se’ fájdalom.“