Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-12 / 73. szám
73. Pesten csütörtökön September II.4. 1839. KÖLTÉSZET. Szerelem. „Repülj felém te szívnek óriássá Repülj felém , édes szerelem; És légy a’ fényes napnak tiszta mássa, Úgy benned üdvösségemet lelem!“ Szóllék , és lelkem vágyra teljesülve , Az égtől őt, csak őt imádkozám ; ’S leszállt az égi ihlet istenülve : És szivemet szerelmiért adám. De ő csalóka volt a’ szivcserében , ’S én átkozám a’ vágyok elsejét: Mert a’ hitetlen csába érzetében Megszegte a’ szerelem esküjét. Most álmaimnak vérpadán virasztom Éjen napon átkos szerelmemet, Mellyet gyakorta sírba tenni vágyom , De illy halottata’ föld nem temet! „Felém repűltél szivem óriássá, Felém repültél kínos szerelem; De nem levél a’ napnak tiszta mássa; Mert benned üdvöm romjait lelem!“ VEHESS JÓZSEF. — SZORGALOM. Horgany rézlapok helyett.— A’ horgany (Zink) lapokat egy idő óta szerencsésen használják rézlapok és lithographiai kövek helyett, ’s miről honi művészeink nem is álmodnak, arról a’ szomszédok már 1824-ben illy könyvben értekeztek Liber die Anwendung des Zinksstatt der Kupferplatten und der lithographischen Steine. 8. Darmstadt.44 Elefántcsonti vájatok. — Igen kevés elefántcsonttal dolgozó mesteremberünk érti ügyes művét metszvényekkel, ’s ezeket tartós fekete színnel ellátni; közönségesen kemény fekete mázzal (Firniss) kenik be, melly idővel kikopik, ’s a’ csont-vájatok