Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-19 / 75. szám
75. Pesten csütörtökön September 19^ 1839. KÖLTÉSZET. T ávozáskor- Lányka bájoló körödbőil Pályaczélom messze int , Katünk-Sepei takarja : Üdvözöllek-e megint ! Am ne aggj ! mert lift szerelmem Távaiban is értted ég , Mellynek lángját el nem oltja Sem idő sem messzeség. ’S tudd azért, ha holdas esten Bút nyűgéivé lengedez A ’ fehr feléd, — hogy hozzád Vágyó szám sohajja ez. V—I BARNA. SZORGALOM. Liepmann találmánya, melly Berlinben nyárin') napjaiban készült el, olly tünemény, melly a’ művészeti világban korszakot csinálnod. Néhány év óta egy alacsony termetű , beteges és szegényen öltözködött férjfiat láttak a’ múzeumban naponként megjelenni. Ez a’ helyett, hogy a’ teremeket átfutosva a’ festményeket vizsgálta volna, szakadatlanul a’ német alföldi iskola készítményei teremében , és ott kizárólag egy kép , Rembrandtnak egy arczképe előtt állott meg. Kezeit hátra vetve, szemeit a’ festményre függesztve , állott ott néha órákig. A’ férfiiknak e’ magaviseletét valamelly csendes mania eredményének tárták ; holott az nem egyéb volt, mint a’ legkomolyabb és különösb tanulmány egy találmányra, melly a’ festészeti világban zendülést teend. Tíz évig elmélkedett "’s dolgozott Liepmann ur egy nyomó gépely készítésén, melylyel olajfestményt, kívánt mennyiségű példányban lehessen készitni. Munkája várakozáson felül sikerült. Szobájában a’ legkülönösb tüneményt láthatni — a’ fennebb említett arczképnek mintegy 100 másolatját, mellyek az eredetihez és egymáshoz legkisebb vonásokban is a’ bámulatosig hasonlók. A’ miként? Liepmann ur titka. Hogy fáradalmaiért bő jutalmat hozand talál