Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-10-10 / 81. szám
81. Pesten csütörtökön October 10..n 1839. KÖLTÉSZET. Dalol* a* gőzhajóm* (Tavaszutó 27-kén 1839.) I. Ván Dunának ősz. serényén Víva a’ hullám-tetővel, Sólyom-szárnyakon repül a’ Gőz-erő izgatta gépely ; Száz fohász kel a’ tördeg küztt , Száz szem csügg a’ láthatáron , Száz ajak harsogjál ,,én már Pálya-czélom tisztán látom !“ Tengerén a’ földi létnek Eveink is így repülnek, ’S mi szivünk küzd sors-habokkal. Vágyaink czélnak örülnek ; Boldogok ! ha feltalálják , A’ miért hőn lángolának. — Milliók keltek ez útra , 'S czélhoz csak gyéren jutának, II. Tarka nép füzér körűiéin , Tarkájuk , mint virágzó rétek ; Vannak benne tünde lányok, Vannak Ifjú ’s agg személyek, ’S mintha volna köz szeszélyben A’ gözöny e’ tarka népe, Olly vidám itt minden érzet, Olly derült mindenki képe. Én állok csak , mint koporsó Hózsabimbók köztt, sötéten ; Bennem gyászos pusztaság van , — Élet, a’ hajó födélen. Volt idő , midőn e’ szív is Dús öröm lángjátul égett, ’S boldogsága mámorában , Még dicsőbb jövőt reménylett ; Ám de mint hab összeomlott Szép reményem tünde vára , ’S bús szemembe nem rezeg fel Többé az öröm sugara.