Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-18 / 66. szám

528 N­AGGÁSZAT. Beethoven és Ries. — „Egy estélyen gróf Brotono házában — mond Ries, Beethoven legkedvesebb tanítványa — megkértek , játszanám­ el Beethovennak egyik sonataját (penv. 23.), mellyet csak ritkán lehet hallani. Beethoven maga is jelen volt, ’s minthogy én e’ sonatát még előtte nem ját­szottam , mentegetödzem , hogy inkább más sonatát fogok játszani. Azonban Beethovennak ime biztatására: „Ön nem fogja azt olly roszul játszani, hogy azt ne hallgathatnám“, akaratom ellen hozzá fogok. Beethoven szokása sze­rint a’ lapokat forditá. A’ balkéznek egyik futásában egy szökés van. Én a’ billentyűt elhibáztam ’s más hangot penditék­ meg. Beethoven ujjával gyöngén fejemre ütött. — L. herczegnő ezt észrevéve, és mosolygott. Midőn elvég­zem , Beethoven igy szóltá hozzám : „igen helyesen, ön e’ sonatát már nél­külem is játszhatja.­­S hogy ujjammal fejére koczinték, ezzel csak figyel­memet akarám bebizonyítani.“ — Ezután Beethoven egy más sonatát (oeuvr. 31.) játszott. A’ herczegnő azon hiedelmében, hogy egyszer B. is hibázand, háta megé állott. Én a’ lapokat akartam forgatni. Az 53-dik tadtusban egy hangjegyet hamisan fogott­­, ’s a’ zongorán olly nemű zajt ütött, mintha az Írott lapon tollat rántunk keresztül. A’ herczegnő azonnal fejére csapott mondva: „ha a' tanítvány egy hamis hangért ujj-kaczintást kap, a’ tanító sokkal nagyobb botlásáért egész tenyérrel fenyitendő.“ — Ez ötleten nemcsak a’ társaság , de maga Beethoven is jó izűen kaczagott. Azonban hibáját helyrehozandó a’ sonatát újra kezdé, ’s azt utánozhatlan kifejezéssel, utól­­érhetlen kellemmel játszá , különösen pedig az adagiót. UTASÍTÓ. Douglas J. S. dicséretesen ismert tiszta kokuszdióolaj- széksószappana, bőrkiütések , pattanások ’s a’ t. ellen. Mivel némellyek vakmeröködtek az általam föltalált tiszta kokuszdióolaj­­széksószappanhoz bélyeget és formát utánozni, más név alatt, tehát ezen­túl ez újonnan javított, hiztelen tiszta kokuszdióolaj széksószappanomat uj négyszögü ’s latin köríratu bélyeggel, ’s kőbe edzett kéziratommal látom­ el, egyszersmind bebizonyításául szappanom valódiságának , magyar ország­ban egyedül Pesten LuerFM fehérhajó-ttszai „Minervához“ czimzett raktárában áruitatom azt nagy költséggel készült gyönyörű raktári jegy mellett, hol hat bécsi latnyi darabnak ára 30 pge kr. 12 darabot egyszerre vevők 10% lerovatban részesülnek. H­am­b­u­r­g , júniusban , 1839. Dou­glas, J. S. DIVAT. Parisban jelenleg n’ s n­ épnem kék és rózsa színű skót tafotából készült ruh­ákat kezd viselni; a’ selyem és fehér köntös azonban legkedveltebb a’ szép nyári napokban; úgy a’m­asselin és organdi , különösen hímezve és csipke-lebegénynyel. Kedves tünemény a’ rózsa színű krep­­nygzalag fehér ruha mellé. — A’ ruhák álteste bő és hosszú; az ujjak fél hőségüek. — A’ kalapok előre bocsátkoznak; a' szalm­akalapokat skót szalag és virágokkal ékesítik. Szerkezi Mátray Gábor, halpiaczon , Dénes ház , 86-dik sz. a. Nyomtatja Trattner­ Károlyi, úri utsza 612.

Next