Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-02-16 / 14. szám

SZÍNÉSZET. Magyar játékszín. PESTEN, febr. 10-kén „Norma“ nagy daljáték 2 tusban. Reichel ur, borosjenői hazánkfia, a’ milánói scala dalszínház első bassistája, Oroveso szerepében mint vendég. Miként vélekedik a’ nagy közönség Reichel ur dal­­művészetéröl, nem gondom; én itt mint egyes véleményt, csak saját néze­temet fejtem­ ki Reichel urat a’ természet szörnyű terjedtsége ’s rendkí­vüli mélységű hanggal áldá­ meg : de ez is minden érdeme; mert a’ milly ter­jedt egy, olly éreztelen más részről; nincs benne ruganyosság, minél fogva azt dagaszthatná vagy apaszthatná, nincs benne intensitás, az erő­teljes helyek hathatósabb kinyomására hasnálható De mind­ez csak só­ 109 LITERATURA. „NAGY IGNÁCZ Szinműtárának 7-dik füzete“ a­ múlt héten jelent­ meg. Foglalatja: „Első Károly és udvara“ történeti dráma 5 felvonásban, irta Kúthy Lajos. (Az egész drama jambusokban íratott. Ugyan az ez, melly tavai a’ tudós társaság nyilvános ülésében a’ pályajutalomra beadatott szo­morú játékok közti dicsérettel vala említve ) Megszerezhetni Pesten Eggen­­berger könyvárus urnát, s a­ kiadónál (Jelenkor szerk. hivatalában), vala­mint magyar és erdély országi minden könyvárusnál. Ara 40 ezüst kr. „Vidor szóváltás legújabban kártyalapokra alkalmazva. Beimel József könyvnyomó-intézetében. Találtatik Pesten, Zölkert-utsza 501. sz. alatti ház­ban. Ara 20 kr. p. p.“ A’két nembeli fiatalság társaskörét gyakran vidítják holmi játékok, tré­fás olvasmányok , szerencse-jósló iratok, ’s többi köztt a’ kérdő és felelő kártyák is. Ezen vidító szerek jobbára németek lévén, szerintük a’társalko­­dásnak leggyakoribb és legkellemesebb része, t. i. a’ mulatság, német hangot ölt, mi a’ vidámság mezejéről egész éltünkbe átszivárog Első pillanatra e’ mulattató holmik parányiságoknak látszanak, s mint afféle csekélységek maig­­lan annyira el is mellőztettek, hogy magyarban csak alig van egy pár, az is igen gyalulatlan, efféle mulattató jószágunk; holott efféle szerek több kezek­ben forognak, mintsem grammatica, szótár, sőt Jósika regényeinél is , ’s leg­kivált olly kezekben keringnek, mellyek könyv után talán soha nem nyúlnak. E’ részben pótlékot nyújt magyar közönségünknek Beimel jelen kártya­­lapjaiban, mellyek 55 kérdés, és szint annyi feleletben vidám szóváltást egé­­szitnek , kerek uj nyelven, sima hangon. Valóban ajánlani merjük e’ kártya­lapokat a’ hazai fiatalságnak; velők kellemes órákat szerzend magának, és miveltt hanghoz szoktatják társas köreiket, — e’ mellett olly igen darabos társalkodási nyelvünket csinos kifejezésekhez, kellő rövidséghez, helyijei alkalmazható ötletekhez szoktatandják. Az is ajálja e’ lapokat, hogy sze­rénységben az eddigieket fölül múlják, ’s ész és sziv-képzésre alkalmaztatvák. Illy mulattató szereknek magyar szerkesztése nem hálátlan munka; ve­lők sok jót terjeszthet a’ szerkező úgy, mint a’ kiadó, csakhogy mindenkor szemelőtt tartandó e’ bölcs mondat: Om­ne tulit punctum , qui miscuit utile dulci. M. 1.

Next