Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-02-16 / 14. szám
SZÍNÉSZET. Magyar játékszín. PESTEN, febr. 10-kén „Norma“ nagy daljáték 2 tusban. Reichel ur, borosjenői hazánkfia, a’ milánói scala dalszínház első bassistája, Oroveso szerepében mint vendég. Miként vélekedik a’ nagy közönség Reichel ur dalművészetéröl, nem gondom; én itt mint egyes véleményt, csak saját nézetemet fejtem ki Reichel urat a’ természet szörnyű terjedtsége ’s rendkívüli mélységű hanggal áldá meg : de ez is minden érdeme; mert a’ milly terjedt egy, olly éreztelen más részről; nincs benne ruganyosság, minél fogva azt dagaszthatná vagy apaszthatná, nincs benne intensitás, az erőteljes helyek hathatósabb kinyomására hasnálható De mindez csak só 109 LITERATURA. „NAGY IGNÁCZ Szinműtárának 7-dik füzete“ a múlt héten jelent meg. Foglalatja: „Első Károly és udvara“ történeti dráma 5 felvonásban, irta Kúthy Lajos. (Az egész drama jambusokban íratott. Ugyan az ez, melly tavai a’ tudós társaság nyilvános ülésében a’ pályajutalomra beadatott szomorú játékok közti dicsérettel vala említve ) Megszerezhetni Pesten Eggenberger könyvárus urnát, s a kiadónál (Jelenkor szerk. hivatalában), valamint magyar és erdély országi minden könyvárusnál. Ara 40 ezüst kr. „Vidor szóváltás legújabban kártyalapokra alkalmazva. Beimel József könyvnyomó-intézetében. Találtatik Pesten, Zölkert-utsza 501. sz. alatti házban. Ara 20 kr. p. p.“ A’két nembeli fiatalság társaskörét gyakran vidítják holmi játékok, tréfás olvasmányok , szerencse-jósló iratok, ’s többi köztt a’ kérdő és felelő kártyák is. Ezen vidító szerek jobbára németek lévén, szerintük a’társalkodásnak leggyakoribb és legkellemesebb része, t. i. a’ mulatság, német hangot ölt, mi a’ vidámság mezejéről egész éltünkbe átszivárog Első pillanatra e’ mulattató holmik parányiságoknak látszanak, s mint afféle csekélységek maiglan annyira el is mellőztettek, hogy magyarban csak alig van egy pár, az is igen gyalulatlan, efféle mulattató jószágunk; holott efféle szerek több kezekben forognak, mintsem grammatica, szótár, sőt Jósika regényeinél is , ’s legkivált olly kezekben keringnek, mellyek könyv után talán soha nem nyúlnak. E’ részben pótlékot nyújt magyar közönségünknek Beimel jelen kártyalapjaiban, mellyek 55 kérdés, és szint annyi feleletben vidám szóváltást egészitnek , kerek uj nyelven, sima hangon. Valóban ajánlani merjük e’ kártyalapokat a’ hazai fiatalságnak; velők kellemes órákat szerzend magának, és miveltt hanghoz szoktatják társas köreiket, — e’ mellett olly igen darabos társalkodási nyelvünket csinos kifejezésekhez, kellő rövidséghez, helyijei alkalmazható ötletekhez szoktatandják. Az is ajálja e’ lapokat, hogy szerénységben az eddigieket fölül múlják, ’s ész és sziv-képzésre alkalmaztatvák. Illy mulattató szereknek magyar szerkesztése nem hálátlan munka; velők sok jót terjeszthet a’ szerkező úgy, mint a’ kiadó, csakhogy mindenkor szemelőtt tartandó e’ bölcs mondat: Omne tulit punctum , qui miscuit utile dulci. M. 1.