Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-02 / 1. szám

1. KÖLTÉSZET. Fi­i­s­­­t­h­e­z. Poz­son, telelő 20-kán 1839. A’ kor sülyedt , a’ nemzedék fajult . Erény, művészet, ápolatlan sintett, Sugárt az ész csak néha néha tűnteti Kihagyva állt, ki szépre nagyra gyűlt. Az uj világ a' régin nem tanult, Melly vérjelekkel más irányra intett­­ .Mindenki csak önérdeket tekintett ; Jég lett a’ szív , a’ lélek elvadult. Megszánta Isten végre a' világot ! A Melly nem talált valódi boldogságot , ! 'S keresve azt, bal útra tévedett;! x v Megszánta Isten , 's kü­lde tégedet A’ h­angszellem mindenható tiját , Hogy zongorázz , ?s megtérül a' világ ! Jegyzet. E’ magyar sonett nyomtatva jelent­ meg 's osztatott­ szét J’ozsonban a’ fenn idézett napon. SZORGALOM. Lós­z­őr-als­óruh­ák. Kecses olvasóné, ma egy malomkövet hengerit­ le a’ „Honművész“ szivedről! Azon aggályt, melylyel eddig valamelly szép ruhával leültél, ’s azon boszuságot, melly annak meg­­zuzásával háromlott reád; — — gondold­ el csak — mind ennek egyetlen találmány véget vetett; ’s e’ becses találmány nem egyéb lószőrből készült alsó ruhánál. A’ nem régiben feltalált­ kednének azon megbecsülhetlen sajátsága van, hogy nem lehet összezúzni, sőt ruganyossága által (ha reá ültél is), midőn felállasz, ismét előbbi állásá­ba teszi ruhádat. Emléket, emléket a’ feltalálónak! Nemde szép olvasóné, ez érdemesebb az emlékre, mint sok parókás tudós!! Tökélyesbitett vasúti kocsik. A’ londoni ,,Sun“ egyik utóbbi számában ezt olvashatni: „Coles ur , charing-orosz-i erőművész, a’ vasúti személyszállító kocsik szerkezetében tetemes javításokat tön. Fáradozásainak fő czélja a’ súrlódás gyöngitése volt, mellyet egy, három egymáson álló kerék-készítménynyel el is ért. Az e' készítmény által eszközlött súrlódási gyöngülés ol­y tetemes, hogy a’ kocsi-vonó eddigi erőnek csak nyolczad része szükséges. Most 4 másod­perez alatt 36' ’s C' tért fut­ át a’ kocsi .

Next