Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1840-01-26 / 8. szám

b 59 hüvösitve egy szökő kút sugaraitól ’s liliomoktól környezve, mely­­iyeknek kelyheikben apró tündér szellemek szunyadoznak. Egy nem­tő mutatja a’ párnak egy elébe tartott tükörben Róza és kedvese ölelkezését, melly fenn a’ körtvély­ fa ágai köztt rejtődzik. Alant fölébred Gangolf szendergéséből. Oberon látja őt, Titania nem. Ez a’ történet; az együtt játszó allegóriák igen oda illők , látni az ér­zéki szerelemet a’ neki szentelt állaton, a’ bak­on, hogy’ nyomul keresztül egy kuszáltt növény-chapson ’s irányozza nyilait föl a’ szerelmes párhoz, látni a’ holdat, az ingadozó ábrázolatok jel­képét, és az ő komor oldalán úszik a’ csalatos, hosszúl lebegő szö­vetekbe fonva­ be magát. Ritkán fejeztetik­ ki allegória olly költői­­leg egyszersmind erőteljesen. Kevésbbé sikerült a’ leplezett Igazság képe, melly napvilág által ábrázoltatik, mellyről egy vékony fá­tyol vonatik­ le. Itt a’ hasonlatosság már harmadik tárgyban rejte­zik : igazság — nap — nap-virág. Sok fáradtságba kerül; pedig egy alle­góriának érthetőleg kell beszélni. Hogy az öreg Gangolf alant egy a’ podagrát személyesítő kis kobold által kinoztatik, jó és komi­kai ötlet, ’s a’ kivitel him­oristikai. Az egész lap valódi arabeszk, mert a’ fő gondolatot mindenkor regényes álmok hab-ütődésein tart­­ja­ fenn. A’ második tábla „ Oberon esküjének”4 neveztethetetik. Ezen fölbőszű­lt tündér a’ bűnös Róza védetése által megsértve ígéri, hogy nejét mind addig kerüli , mig egy minden próbákat ki nem állott hűséges pár ama hűtlennek bűnét helyre hozza. Az egész táb­la ezen esküt adja elő symbolicailag. Itt a’ legingerlőbb képek ér­zésekre osztvák. Fent szalad Oberon, alant látszik Titania, mint nyújtja karait fájdalmasan az eltűnő után. E’ két fő alak köztt vannak a’ nyomornak, gyászló szerelemnek, sikeretlen megbánás­nak allegóriái. Az elhagyatott szerelem szivárv­ány-iven álmodva láttatik pálmáktól árnyaztatva; könnyeitől egy alabastrom kehely telik­ meg, mellyből galambok oltják szomjaikat. Ezen allegória in­gerlő. A’ gyászló tündérek egy szép csoportozatot képeznek. Egy nem egészen érthető képesítés a’ hold, ’s előtte elvonulva az éj mint a’ nyomornak jelképe; mert az éj gyakran neveztetik nyo­mort enyhítő lénynek. Erőteljes és nagy jelentésű egy galambot megfojtó páva , annak jeléül, hogy Titaniának hiúsága és gőgje egy pillanatig diadalmaskodott szerelmén, és azért szárma­zott ezen egész szerencsétlenség. A’ művész­e’ szelíd és szeretetre mél­tó symbolumokhoz még egy borzasztó ábrázolatot ragasztott: egy griffet, melly egy ijesztő törpével együtt a’mélység lángoló kincseit őrzi. A’ kincseknél esküdt­ meg Oberon. (Folyt­ következik )

Next