Honművész, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-11-22 / 94. szám
b 757 nem sokat törődött, de annál többet Simon ur. Bámulandó, milly mély jelentésű allegóriákat és kecses tréfákat önt ki egy bőség-szaruból , mellynek gazdagságát már a’ többi hat lapon bámultuk. A’ történetet egy kétszóban előadhatni. —Oberon Titaniával egyesülve szép lakodalmi ünnepélyt készite a’ szerencsés párnak, egyszersmind az örömbe merültt szülőknek kezökbe adja elveszettnek tartott gyermeküket. Történet-rajzolónak ez fölötte háladatlan anyag, de az arabeszkek teremtőjének annyival háládatosabb. Simon úr itt is egészen otthon van. A tündéreket tánczoktat, virágokat szór-szél, szines szivárvány - iveket von, tánczterenüil fris rózsák ágai hajlanak meg a’ szerelem - isteneknek, és végre sphaerák öszhangzatába vész el az egész. Kecs, öszhangzás és egybe olvadt mély érzés itt minden. A’ szemnek nem lehet szerencsésebb öszszerakást képzelni ; mert a’ nélkül, hogy legkevésbbé pedant volna, a’ növények’s emberek alakjában legteljesebb symmetria uralkodik. Lássuk mind ezeket közelebbről. A’ hetedik lap a’ végre csakugyan legyőzött büszkeség érzéki képével kezdődik. A’ galamb meggyőzte a’ pávát. Titania győzelmi örömittasan mosolyg Oberon karjai köztt, lábainál ül a’ sóhajtásképe Epheu, Oberon liliomával együtt. Emlékezni fogunk, miképp’ művészünk még eleinte nevezetes szerepet adott Epheunak, mennyiben azt mint lélek képét, örökké magasra törekvőt költeménye alapgondolatává tette. Titania a’lélek, melly Oberon liliomára, az az: mennyei boldogságra vágy. Wieland Oberonjában illyen gondolat nincs. A’ grácziák költője semmi metaphysicai jelentőséget sem adott tündéreinek ; de Simon ur igen , és valóban a’ sok meglepő uj kedves symbolumok köztt nehány ollyakat is mutathat, mellyeknek megfejtése egy valóságos arabeszk oedipust kíván. A’ sohajozó Ephent véleményünk szerint csak meg lehet fejteni; de nem olly könnyen a’ hold átváltozásait. Már előbb a' hold egy chamaeleontól elhomályosítva terjesztetik élőnkbe; ez jelentheti az igaz szerelmi szépség tisztátlan indulatok képételi bemocskoltatását. Itt ezen tisztátlan indilat letapodtatik , és a’ chamaeleontól megszabadított hold pompásan jön ki egy gránát virág kellékéből. A’ kép valóban szép és oda illő; de még is a’ néző nem egy könnyen értheti meg. A’ mellette levő lapon megjeleli az éj, keblében hét sipú orgonát tartva. Ez jelenti a sphaerák harmóniáját,mellyel,mint valódi mennyei hangászattal,a’tündérek lakodalmi sora zugó búgó mozgásba tétetik. Szerencsés gondolat a’ tündéreket sphaerák harmóniája szerint tánczoltatni, csak hogy művészünk számtalan képei közti tudós oda játszásokra is akadhatni, így p. o. a’ hajnal csillag-orgonán játszik, több csillag pedig mint hangok emelkednek ki az orgona sípokból. Régibb csillagászok