Honművész, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-08-02 / 62. szám
500 érintett műdolgozatot, s feltéve, hogy a' történttekkel megbarátkoztunk , nem lesz fölötte nehéz, annak alapjaira találni, ’s az előadás egyszerre világosan fekszik előttünk. E’ festvényben t.i. Danhauser, derék bécsi festész , Lisztet mint jeles zongora játszót terjeszté fel barátitól körülvéve. Az egészt e’ képben megtekintve, minden a’ legnagyobb merészséggel van adva, ’s úgy szóllván, oda vetve. Látjuk e’ festvényben zongoránál ülni Lisztet, lábainál pedig egy nő alakot szemlélünk. A’ szinközép és szinelőben szemünkbe tűnnek e’ század matadorjai, t. i. a’ felső csoportozatban Paganini , Rossini, és Victor Hugo; az alsóban karszékben kinyujtódzva látunk egy nő-alakot férfi öltözetben, az az , Dudevant, vagy Sand Georges dámát, ’s előtte áll Dumas Sándor. A’ falon függ egy arczkép, melly George Noel Gordon vagy Byront ábrázolja; a’ zongora végén pedig a’ nagy Beethoven mellszobra áll, ki 1827-ben a’ földi pályáról lelépett. — E’ festvényt tehát éppen úgy kell képzelni magunknak , mint képzelé azt a’ művész, midőn e’ kép készítésével foglalkozott. Volt e’ jeles művésztől egy más festvény is a’ pesti műkiállitásban, t. i. az úgy nevezett anyai öröm, melly az egyesület tulajdona. Ismerjük e’ leleményes festőművészt „testamentom-felnyitás 44 szellemdus darabjáról, melly disze volt az idei bécsi műkiállitásnak, ’s mellyet helyben megvizsgálni alkalmam lön. Bizonyitá az a’ művész elmetehetségét, ’s nagy készségét az ecsetvitelben. Hogy a’ múlt évben a’ hires novella- vagy romániróné, Dudevant, egy drámát, Dumas hires dráma költész pedig egy novellát irt, tudjuk; ’s hogy e’ felcseréltt elme-szülemények megbuktak, az is ismeretes. Ki ne tudná, hogy a’ nagy Beethoven az ő számtalan symphoniáin, sonatáin, ouverture, quartettjein, daljain kívül még a’ Fidelio operát, ’s „Krisztus az olajfák hegyén 44 czimű oratóriumot is költé ; ’s azon is alig fog kétkedni valaki, hogy miképp’ Beethoven, úgy Rossini is nagy hangművész, kinek melodiáját a’ világ minden színházában hallhatni, ’s Byron, a’ hires angol költész, még akkor is dicső emlékezetében állandnak az utóvilágnak, ha már porrá lett hideg tetemeiket széthordá a’ szél. Azonban könnyű azt belátni, hogy Paganini mechanikai ügyessége a’ violinon, ’s Liszt varázsjátéka a’ zongorán, személyükkel együtt sírba száll; ’s ezek éppen azon adatok, mellyeket használt Danhauser, ’s mi szemei előtt lebegett, midőn e’ festvény készitéséhez kezdett, mit is a’képnek minden egyes része elárulni látszik. Liszt elmeművei között a’ hangászatban, mellyek t. i. eddigelé a’ közönség kezében megfordultak , nincs csak egy sem , melly nagy találmányi lángészt bizonyitna. Összesen igen fényes, ujan combinált zongora-darabok, MIGYM