Honművész, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)

1840-08-02 / 62. szám

500 érintett műdolgozatot, s feltéve, hogy a' történttekkel megbarát­koztunk , nem lesz fölötte nehéz, annak alapjaira találni, ’s az elő­adás egyszerre világosan fekszik előttünk. E’ festvényben t.i. Dan­hauser, derék bécsi festész , Lisztet mint jeles zongora játszót ter­­jeszté­ fel barátitól körülvéve. Az egészt e’ képben megtekintve, minden a’ legnagyobb merészséggel van adva, ’s úgy szóllván, oda vetve. Látjuk e’ festvényben zongoránál ülni Lisztet, lábainál pe­­dig egy nő­ alakot szemlélünk. A’ szinközép és szinelőben szemünk­be tűnnek e’ század matadorjai, t. i. a’ felső csoportozatban Paga­nini , Rossini, és Victor Hugo; az alsóban karszékben kinyujtódz­­va látunk egy nő-alakot férfi öltözetben, az az , Dudevant, vagy Sand Georges dámát, ’s előtte áll Dumas Sándor. A’ falon függ egy arczkép, melly George Noel Gordon vagy Byront ábrázolja; a’ zongora végén pedig a’ nagy Beethoven mellszobra áll, ki 1827-ben a’ földi pályáról lelépett. — E’ festvényt tehát éppen úgy kell képzelni magunknak , mint képzelé azt a’ művész, midőn e’ kép készítésével foglalkozott. Volt e’ jeles művésztől egy más fest­­vény is a’ pesti műkiállitásban, t. i. az úgy nevezett anyai öröm, melly az egyesület tulajdona. Ismerjük e’ leleményes festőművészt „testamentom-felnyitás 44 szellemdus darabjáról, melly disze volt az idei bécsi műkiállitásnak, ’s mellyet helyben megvizsgálni alkal­mam lön. Bizonyitá az a’ művész elmetehetségét, ’s nagy készségét az ecsetvitelben. Hogy a’ múlt évben a’ hires novella- vagy romániróné, Dude­vant, egy drámát, Dumas hires dráma költész pedig egy novellát irt, tudjuk; ’s hogy e’ felcseréltt elme-szülemények megbuktak, az is ismeretes. Ki ne tudná, hogy a’ nagy Beethoven az ő szám­talan symphoniáin, sonatáin, ouverture, quartettjein, daljain kívül még a’ Fidelio operát, ’s „Krisztus az olajfák hegy­én 44 czimű orató­riumot is költé ; ’s azon is alig fog kétkedni valaki, hogy miképp’ Beethoven, úgy Rossini is nagy hangművész, kinek melodiáját a’ világ minden színházában hallhatni, ’s Byron, a’ hires angol költész, még akkor is dicső emlékezetében állandnak az utóvilágnak, ha már porrá lett hideg tetemeiket széthordá a’ szél. Azonban könnyű azt belátni, hogy Paganini mechanikai ügyessége a’ violinon, ’s Liszt varázsjátéka a’ zongorán, személyükkel együtt sírba száll; ’s ezek éppen azon adatok, mellyeket használt Danhauser, ’s mi szemei előtt lebegett, midőn e’ festvény készit­éséhez kezdett, mit is a’kép­nek minden egyes része elárulni látszik. Liszt elmeművei között a’ hangászatban, mellyek t. i. eddigelé a’ közönség kezében meg­fordultak , nincs csak egy sem , melly nagy találmányi lángészt bizonyitna. Összesen igen fényes, ujan combinált zongora-darabok, MIGYM

Next