Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-02-21 / 15. szám

le 115 szellemüket, ’s innen származnak amaz árny-alakok, ama rémké­pek , és a’ hazugságoknak ama láncza, mellyek az első legjobb felmelegitett hazugsághoz kapcsolódnak, s amaz őrültt követe­lések, mellyeknek az élet ellenszóllni nem mer; mert a’ kezdetet nem értette. Ezt a’ könyv-genealógiát, e’ törzsöket az alkalmazás­ra képes eszméknek, ezt a’ litteraturai tapasztalást, ezt mind kell a’ regénynek kerülni, ha valólag rontó ’s ügyetlen nem akar len­ni fontos czéljára nézve. Ezzel nem az van mondva, mintha a’ köl­tő eszméit nem testesíthetné, csakhogy igyekezzék eszméit bennse összhangba hozni az élettel. ’S ebben fekszik az eszköz a’ veszé­lyes morálnak ellenmunkálhatni. Indiana, Laelia, Valentina teste­­sitett eszmék, de egyszersmind nők; ezek nem könyvtárakból, ha­nem társaságból jöttek elő, és ugyan azon kör magáéinak ismeri, jutalmazza vagy bünteti őket azon esetben, ha a’ költő azt elfe­lejtette volna. De egy Lucindának genialis szemtelenségét hogy’ lehet egy tapasztalatlannál bebizonyitni? A könyv, nem nő, és hogy benne a’ hibákat felfedhessük, nem az életet, hanem a’ lit­­teraturát kell tanácsul hívni; nem a’ szomszéd nőtől, hanem egy philosophiai rendszertől kell utasítást kérni. Miilyen végnélküliség, miilyen zavar! Egy könyv nemzi a’ másikat; a’ hazugság mindig szárazabb, mindig abnormisabb, mindig értetlenebb, ’s éppen ezért az emberek egy nagy tömegének mindig csábítóbb lesz. Hogy a’ fennebbi nézetekhez egy példányt csatoljunk, legyen szabad egy rögtöni töredéket ide kapcsolni. Fogadni merek, hogy ha Celine jellemét körülményesen akarnék rajzolni,’s hozzá az idegen nemű sentimentalitásnak semmi keverékét nem vinnék, neki szeretetre méltónak kellene lenni, ámbár morális elv szerint szer­keztetek. Celine, Fürstenfels gróf családja kitűnő és régi volt.­­ Egyik ága bi­rodalmi lovagságon, másik századokon át a’ kerület egyházi hercze­­geinek sorát diszité. A’vérmnek jegyei köztt látható volt a’ bibornoki kalap és herczegi bíbor.Gyermek Lajos tartományi kapitánynyá emelt­fel egy Fürstenfelst; egy másik a’hosszú hajú Chilperickel a’Rajnán túl ment. Ezek mind kevély emlékek voltak. Midőn a’ franczia láza­dás kitört, Fürstenfels Gábor mérsékletes jószág birtokában volt, melly nagyrészint Hassziához tarozott. Egy oldal­ág hosszú per utján a’ korábbi birtoknak egy részét magához perté, és e’ czimet viselte: „országnagy Fürstenfels - Braunfels. Midőn a’ birodalmi lovagság eltöröltetett, báró Fürstenfels - Braunfelseknek nevezik magukat, é s egy szász herczeg főnökségét ismerik­ el.

Next