Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-04-15 / 30. szám

kétlem , hogy a­ virágvasárnapi concertbe is csupa részvét ösztönzé-e bemen­ni ama szép de nem felesleges számú közönséget.) Ma valóban szépen bebi­­zonyitá azt, kivált ha még arra is gondolunk, hogy ezen előadás olly inté­zet javára volt szánva, melly a­ közmiveltség előmozditásán minden saját mel­lékes érdek nélkül már több év óta dolgozik; melly a’ szegények számára énekiskolát állitott; melly újabb szabályai értelmében a' szegény fiatalság számára mindennemű zeneiskolákat szándékozik megnyitni. "S­ime e’ szép i­­gyekezetü , a' honi művészetet terjeszteni törekvő intézetet illy példásan pár­tolja közönségünk! Ez keserű észrevételt tennünk már csak az is kényszerít, hogy azon gazdagabbjaink közül, kiktől e­ kis áldozat (ha már annak nevez­ni kellene) könnyen kitelik (mert tudtak farsangban 10—20 ftot pengőben egy bálrészvényre adni), csak­igen keveset­ láttunk. Ki hinné, hogy a'budaiak kö­zül csak hárman bérlettek páholyt, 's a' pestiek közül alig nehányan ? ! Nem hallgathatok­ el itt egy szép caractervonást. Egy gazdagabbjaink közé tarto­zó , műkedvelő zenész, ’s nagy hangászatpártoló urnák inasa a’ 3-ik emeletre zártszéket váltott, de ura (mennyire tudom) meg sem jelent ezen előadásra ; pedig bizonyos tekintetnél fogva viszonyban áll egyesületünkkel, ’s egyébi­ránt minden külföldi művész benne hathatós pártfogóra talál; minden idegen művész versenyére szorgalmasan megjelenik. —­­ Itt is tehát csak a’ szegé­nyebbek tettek legtöbbet. — Méltó boszonkodással kell még emlitni a’ gya­korlati hangászok némellyeinek is kárhozatos részvétlenségét; holott ezek­nek müszeretetöket illy alkalommal leginkább kellene bebizonyítatok. Hangász­­egyesületi magos elnökünk felszóllitást bocsátott a’ budapesti három színház orchestrumi tagjaihoz , ’s megkérte őket, hogy díj nélküli működéssel segit­­sék ez előadásban az egyesület vállalatát. 'S­ mi történt? A“ nemzeti ’s pest­­városi színházhoz küldött ívek üresen, aláírás nélkül küldettek vissza; vol­tak azoknak hangászaik köztt ollyanok,kik azt szenték, hogy bármilly,­fizeté­­sért sem jönnek; sőt volt egy, ki még másokat is törekvék lebeszélni a­ meg­fizetendő segédműködésről is. Meg kell pedig jegyeznem , hogy midőn múltkor Tingry ar első concertjét adá a' redotteremben, az egész magyar színházi orchestrum ingyen játszott volt abban. "S ezt egy idegen iránt örömesí­tette: de egy hazai intézet (mellyből e' nemzeti színház bizonynyal nem sokára hasznot nyerend, sőt már részint nyert is, részint személyzetének gyermekei ingyen taníttatnak a­ hangászegyesületi énekiskolában) hasonló szívességgel viseltetni vagy gyalázatnak, vagy Isten tudja, minek tartani nem átallotta. Hasonlag gondolkodék hihetőleg közönségünk azon részével , melly idegen művészeket túlzásig pártol, ’s örömest adja zsebeikbe a' külföldre kiviendó drága pénzt, csak hogy azok a’ magyar nagylelkűségről trombitáljanak, ho­lott hazai hangászegyesületünket cserben hagyja, s nem sokat gondol vele, ha ez minden áldozatja mellett tönkre megy; ha a' helyett (mint ma csak­nem megtörtént), hogy jövedelemre szert tenne jutalom- előadásából, még saját erszényéből fizetne rá, hogy a’költségeket fedezni lehessen. (Vége köv.) DIVAT. 15-dik divat kép (Pestről). — Eredeti magyar d­iszöltözet: világoskék dolmány és nadrág; medgy s/.m­ti mente­letét im­­is­­tprémmel, mind aranyra. — K’ csinos divatöltözet raj­zával K­­­a­s­z­y Vénesél ur , polgári magyar szabó Pesten (boltja a’ Ferencziek terén , Eggenberger-házban) kedveskedik a’ t. közönségnek, ki h­asonnemü és kedvesen fogadott szép­­neveivel e’ lapok mellett már több ízben megtisztelő a nagy érdemű honfiakat. Szerkeszti Mátray Gábor, halpiaczon, Dencs-ház, 56-dik sz. a. Nyomatik Trattner­ Károlyi’ betűivel, angol vas-sajtón úri u t­s­z a 453.

Next