Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-03-28 / 25. szám
25. & Pesten vasárnap marlins 1841. KÖLTÉSZET. Balassa. 1. Fut; és a’ hármas bérez felé Még egyszer visszanéz , Hol bírt , nevet , ’6 hazát hagyott Balassa , a’ vitéz ; Keblén sajognak Kínjai 'S a’ száműzésnek átkai. „Szivembe vésem én neveti’, Szülőm , édes honom ! Ki büntudatlan telkemen Bűn átkát ,hordozom ; Kit ál barátok ál-szive Sodró örvénybe döntele. Kéjben merenghet a’ kaján , Az ármányt jól szivé ; ’S mit végrem ott bukásomult Cselét czélhoz vivé, ’S kajánság áldozatja én Borongok kínom tengerén. Három danája zendüle ,llő lángra gyújtani A’ szikla-nemzet vas szivét , Hogy tudna érteni : De sugárzó reményivel Sziklák között zúgott az es. Szentelj fel egy künyet nekem , Ha harezra felhivál, Ki vért, piroslót, áldozám Ügyedben a hazám ! 'S mond, hogy szeretsz, 's szerelmedért Nem félem a’ szilaj veszélyt.“ E’ szók zengettek ajkain; ’S mély sóhaj tört elé Kebléből a’ búcsú szaván, 'S szállott a’ hon felé; „Isten veled“ rebegte hőn, ’S távul ködétől zárva jön. I A béke huny; 's ellen sereg Tolong a‘ hon terén, Hajókat úsztat fel ’s alá Az ősz Iszter vizén. A' honfi 's ellen sikra száll Babért aratava' csatán.