Katonai Szemle 1955/2
1955 / 7-8. szám - Szabó István altábornagy: A párt és a kormány gondoskodik néphadseregunk személyi állományáról
ményekben, akik erre jogtalanok. Azonban fejlődésünk mai időszakában is elő fog fordulni, hogy egyesek csak a jogokat nézik a kötelességek nélkül. A tiszti törvényben az a szocialista elv érvényesül, hogy mindenkit a képességei és az elvégzett munkája alapján kell elbírálni. Tehát minden tiszt úgy állítsa fel kötelességei és jogai mérlegét, hogy ha az előtte álló feladatokat maradéktalanul megoldotta, a harci és politikai kiképzésben helytállt, akkor jár mindaz, amit a törvény biztosít. Általában a feltételek létrejöttek hadseregünkben a két nagy jelentőségű határozat kiadásához. Néphadseregünk gerince, a tiszti állomány összetétele igazolja ezt, akik vér a nép véréből, hús a nép húsából. Tudják a mi tisztjeink, hogy a nép azért küldte őket a hadseregbe, hogy sajátítsák el a korszerű haditudományt, képezzék ki a nép fiait fegyelmezett, kiváló harcosokká és ha a haza harcba szólít, vezessék őket győzelemről győzelemre. A tisztek túlnyomó többsége lépést tart a fejlődéssel, komoly erőfeszítéseket tesz politikai és katonai tudása fejlesztéséért. A néphadseregben a marxizmus-leninizmus az egyedüli uralkodó világnézet, ez szabja meg minden ténykedését. Népünk bizton számíthat arra, hogy hadseregünk mindenkor és maradéktalanul végrehajtja pártunk és kormányunk határozatait. Néphadseregünk tiszti állományában a hivatásérzet napról napra fejlődik. Mind ritkábbak az olyan esetek, hogy a tisztek kérik leszerelésüket. Sőt, ma már az a helyzet, hogy a tartalékos állományba helyezett tisztek — mind többen — kérik magukat vissza hivatásos állományba. A tények a tisztikar fejlődését igazolják. Annak ellenére, hogy tisztjeinkkel szemben mindig nagyobbak a követelmények — lelkesen vállalják a nép ügye iránti kötelességet. Az igazi hivatásérzet mind magasabb fokot ér el, tisztjeink stabilizálódnak beosztásukban. A fenti tények teremtették meg tehát a másik fő feltételét annak, hogy pártunk és kormányunk kiadhassa ezeket a nagy jelentőségű határozatokat. Napjainkig a harcosok, tiszthelyetteseink, tisztek és tábornokok ügyének intézése nem egy egységes, összefüggő, törvényerejű rendelet alapján, hanem egyes határozatok és miniszteri parancsok útján történt. Sőt azt is meg kell mondani, hogy sok esetben az intézkedő szervek saját nézeteik alapján voltak kényszerülve cselekedni. Intézkedéseiket nem tudták törvényesíteni, mert nem volt rá megfelelő törvény. Ez a helyzet nehézzé és részben bizonytalanná tette a központi szervek munkáját, de még nehezebbé a néphadsereg személyi állományáét, mert törvényesen nem voltak meghatározva az alapvető feladatok, a jogok és a kötelességek. Sok kérdésben nem is lehetett intézkedni, mert nem volt rá törvényes alap. Itt a sok közül csak egy példát említsünk. Abban az esetben, ha egy tisztet, aki egyébként kiválóan látta el beosztását, és saját hibáján kívül szerelték le, csak arra volt lehetőség, hogy leszerelésekor kétheti fizetést kapjon. Nyilván ezzel az összeggel nem tudott új életet kezdeni, még visszaköltözni se tudott a régi lakóhelyére. Az ilyenfajta kérdéseket most mind törvényesen lehet és kell is elintézni. Ezt a két határozatot tehát úgy kell összegezni, hogy a tiszti hivatást igazi magaslatára emelte. Aki ezen a pályán van s erre a pályára jön, a nép ügye iránti szenvedélyes és odaadó munkájával megtalálja előrehaladásának lehetőségét és biztos jövőjét. Ez lett most törvényesítve, melyben dolgozó népünk legnagyobb megbecsülése, szeretete nyilvánul meg anéphadsereg iránt. Az Elnöki Tanács 4-es számú határozatának első fejezete törvényesíti az egyes rendfokozatokban, illetve korcsoportokban, a hivatásos és tartalékos tisztek szolgálati idejét. Minden hivatásos és tartalékos tisztnek meg van határozva a szolgálati ideje, mind békében, mind háborúban. Valamint az is, hogy milyen időközökben és mennyi időre kötelesek a tartalékos tisztek gyakorlatra bevonulni. 4