Katonai Szemle 1957/1
1957 / 1. szám - Ilku Pál vezérőrnagy: A proletár internacionalizmus élő erejének ünnepe
árt saját soraink aktivitásának fokozása, az éberség és az ideológiai harc fokozása érdekében aláhúzni, hogy politikai és ideológiai síkon a harc változatlan erővel tovább folyik, az ellenség nem mondott le a nemzetközi munkásmozgalom elleni támadásról és ezen belül hazánk és pártunk elleni támadásról sem. Időszerű hazánk felszabadításával kapcsolatban újra hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió hatalmas vér- és anyagi áldozatok árán annak a feladatának tett eleget egy sor európai ország felszabadításával, amely a proletár internacionalizmus elvéből egyenesen következik. Félreérthetetlenül meg kell újra mondani, hogy a proletár internacionalizmus nyitotta meg hazánk nemzeti felemelkedése előtt az utat azzal, hogy lehetővé vált sokkal kedvezőbb körülmények között a magyar dolgozó nép harcának szervezése a népi hatalom megteremtéséért. Igen, proletár és egyben nemzeti érdek volt az, hogy a hatalom az országot tönkretevő, kizsákmányoló osztályok kezéből a munkásosztály és a dolgozó parasztság kezébe kerüljön, azoknak az osztályoknak a kezébe, amelyek egyedül képesek és egyben hivatottak a szocialista fejlődés útjára segíteni az országot. A felszabadulás 12 éve alatt pedig olyan mély, alapvető társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális változások történtek hazánkban, amiket csak az ellenforradalomnak érdeke a kétségtelenül elkövetett hibákkal elleplezni. A hibák kijavítása ugyanúgy a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség feladata, mint a szocializmus építésének folytatása. Ezt azért kell újra aláhúzni, mert az ellenfársadalom, miközben igyekezett félrevezetéssel megnyergelni a dolgozók egy részét, közben arról is beszélt, hogy a dolgozó osztályok nálunk a népi hatalom évei alatt bebizonyították az ország vezetésében a hozzánemértésüket. Amilyen becstelen ez a rágalom, ugyanolyan mértékben cinikus is: megpróbálni a dolgozók egy részét rászedni a saját eredményeik lerombolására, a kapitalizmus restaurációját a dolgozók egy részének támogatásával nyélbeütni. Ha röviden és tömören is, azt is időszerű újra aláhúzni, hogy az ország függetlenségének és szabadságának megvédése csak a szocialista táboron belül, a proletár internacionalizmus elvének élő valóságában oldható meg, azoknak az elveknek érvényesítésével, amelyeket a Szovjetunió kormánya 1956. október 30-i nyilatkozatában szögezett le. Legsajátosabb nemzeti érdekeink azt követelik meg, hogy mi magunk is erősítsük a szocialista táborhoz való elvtársi viszonyunkat, mert nemzeti sajátosságaink, érdekeink ápolása és kifejlesztése a szocializmus építése közben, az imperialisták állandó aknamunkája és támadása idején csak abban a baráti, elvtársi közösségben érhető el, amelynek alapja, éltető eleme a proletár internacionalizmus. Ez a közös éltető eszme mutatkozik meg május 1-én, dokumentálva a szocialista táborban a dolgozók szolidaritásának legyűrhetetlen erejét és a kapitalista országokban a dolgozók legjobbjainak a kizsákmányolás, az új háború előkészítése elleni harcát. Nehéz időket éltünk át. Le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat az október előtti időből és az ellenforradalom idejéből egyaránt. Az ellenforradalom leverése óta eltelt aránylag rövid idő eredményei azt mutatják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a dolgozó néppel együtt le tudja vonni a tanulságokat, és támaszkodva április 4 és május 1 közös eszmei alapjára, az élő proletár internacionalizmusra, valóban hazánk érdekében oldja meg további fejlődésünk kérdéseit. "