Katonai Szemle 1957/2

1957 / 4. szám - Alkotmányunk ünnepe elé

Aki a forradalmi vívmányok ellen támad, az ellenforradalmár. Vagy talán a hatalom megragadása, birtokbavétele a munkásosztály részéről nem volt igaz, vagy nem volt forradalmi tett? A fő termelési eszközök elvétele a földbirtokosoktól és tőkésektől, a föld felosztása és a gyáraknak a munkásállam kezébe adása talán vitatható tény, vagy nem tekintendő forradalmi lépésnek? Ezek tények és szocialista forradalmi vívmányok, amelyeket alkotmányunkban is tör­vénybe iktattunk. Ezek ellen bizony nehéz érvelni. A tények világánál összeomlik az ellenforradalmi okoskodás és lelepleződik az októberi események ellenforradalmi jellege. Ma természetesen egyetlen ellenforradalmár sem ismeri el nyíltan, hogy a népi demokrácia alkotmányos társadalmi rendszerének megdöntésére törekedtek. Sőt, az ellenforradalom időszakában is igyekeztek többé-kevésbé álcázni valódi cél­jaikat. Csupán a hibák kijavítására törekedtek — állították és állítják még ma is. Főleg Nagy Imre és csoportja lépett fel a „hibák kijavításának“ igényével, szocialista álarcban, szüntelenül az alkotmányosságra, a törvényességre hivatkozva. Voltak-e nálunk valóban olyan hibák, amelyeket ki kellett javítani? Kétség­telenül voltak ilyen hibák, például az iparosítás, az életszínvonal terén stb. Sőt törvénytelenségek is történtek, s ezek kétségkívül ellenkeztek alkotmányunk elő­írásaival. De vajon a hibák kijavítását jelentette-e, amikor az egész rendszer meg­döntésére törekedtek? A törvényesség helyreállítását jelentették-e az utcai lincse­ lések? A „megsértett alkotmányosság” helyreállítását célozta-e az a lázadás, amely a proletárdiktatúra ellen irányult, a törvényes, alkotmányos rendszer ellen? Miféle orvos az, aki levágja az ember fejét azért, mert valamilyen daganat nőtt rajta? Nagy Imre és csoportja, a „törvényesség és alkotmányosság” eme lovagjai, az ellen­forradalom többi erőivel együtt nem a hibák ellen, hanem a törvényes és alkotmá­nyos rendszer, a szocialista társadalmi és államrendszer ellen léptek fel. Ezt egyéb­ként világosan mutatja a Nagy Imre-kormány tevékenysége is, amely napról napra nyilvánvalóbban népellenessé és így alkotmányellenessé, törvénytelenné vált és végül eljutott a nyílt hazaárulásig, az imperialistákkal való megyegyezésig. Ezért bármennyire igyekeztek is ezt kétségbevonni az ellenforradalmárok és imperialista gazdáik, a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány létrejötte és tevékeny­sége jelentette és eredményezte hazánkban az alkotmányos állapot helyreállítását. A testvéri szovjet csapatoktól a magyar nép érdekében kért támogatás igazságos, jogos lépés volt a törvényes rend helyreállítása, megszilárdítása érdekében. A Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány létrejötte óta minden intézkedésével, egész tevékenységével alkotmányunk szellemének, betűjének és előírásainak legtel­jesebb betartását szolgálja és valósítja meg. Politikája az alkotmányban lefektetett elveken és előírásokon, a proletárdiktatúra, a szocialista rendszer elvein alapul. Nagy Imréék — miközben rengeteget beszéltek a „régi vezetés“ hibáiról, nemegyszer azt is hibának kiáltották ki, ami nem volt az — egy valóságos és nem is csekély jelentőségű hibáról hallgattak: arról, hogy nem számoltunk le kellő eréllyel a nép, a szocializmus ellenségeivel, nem védelmeztük kellő erővel és hatá­rozottsággal népi demokratikus rendszerünket, alkotmányunkat. Pártunk és kormányunk ezen a téren is levonta a megfelelő következtetéseket és szigorúan védelmezi alkotmányunk által szentesített vívmányainkat a nép ellen­ségeivel szemben, mindenkitől megköveteli az állampolgári kötelességek, a törvények betartását és ugyanakkor nem tűri el az állampolgárok jogainak megcsorbítását sem. Következetesen biztosítja a dolgozók alkotmányos, demokratikus jogainak érvénye­sülését. Néphadseregünk tisztjei mögött is igen tanulságos, tapasztalatokban gazdag időszak áll. Megtanultuk, hogy mit is jelent a valóságban az ellenforradalom. Meg­értettük teljes mélységében népköztársaságunk alkotmányának szavait a Magyar Népköztársaság védelméről, az Eskü szavait a haza védelméről minden külső és belső ellenség ellen. Megértettük, hogy féltőbb gonddal, éberebben, szigorúbban kell őrködnünk szocialista rendszerünk felett, keményebben, elszántabban kell védel­meznünk a proletárdiktatúrát, kíméletlenül el kell bánni mindenkivel, aki ellene támad. Ebben a szellemben neveljük katonáinkat, ebben a szellemben üljük meg alkotmányunk ünnepét. "

Next