Katonai Szemle 1957/3

1957 / 7. szám - A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fordulópont az emberiség történetében

elmaradottságból és nyomorból való kiemelkedés, a szocializmus építésének a tervét. Ezután következtek azok az évek, amelyek barátot és ellenséget egyaránt, ámulatba ejtettek. Soha a történelemben egyetlen ország nem ment olyan viha­rosan gyors gazdasági és társadalmi fejlődésen keresztül, mint a szovjet állam. Az 5 éves tervek megvalósításának eredményeként hatalmas korszerű ipar jött létre. Olyan új iparágak épültek ki, mint a gépkocsi, traktor, vegyiipar, repülő­­gépipar stb. Az elaprózott kisárutermelő parasztgazdaságokat felváltotta a világ első, nagyüzemi, gépesített szocialista mezőgazdasága. Hatalmas kultúrforradalom ment végbe. Örökre elmúlt a szovjet nép feje fölül a munkanélküliség, a hideg, a nyomor szörnyű réme, s a nép végre önmaga élvezhette munkájának gyümölcsét. A Szovjetunió 1936-ban elfogadott új alkotmánya joggal állapíthatta meg, hogy a bolsevik párt vezette szovjet nép felépítette a szocializmust. Ez a tőke igája alól felszabadult nép alkotó erejének, hősiességének ragyogó diadala volt. A szo­cializmus rágalmazói, a burzsoá bértollnokok régebben különösen, de még nap­jainkban is ajábiggyesztve, becsmérlően nyilatkoznak a szovjet dolgozók hősies erőfeszítéseiről, eredményeiről. Aljas propagandacéljaiktól vezérelve kicsinyíteni akarják a Szovjetunió eredményeit, erejét és ugyanakkor fitogtatják a nyugati tőkés országok ipari, technikai fejlettségét. Két dologról azonban nem beszélnek. Egyrészt nem beszélnek arról, hogy a szovjethatalom milyen helyzetből indult el, másrészt nem beszélnek arról sem, hogy milyen szerepük van nekik, az impe­rializmusnak abban, hogy a szovjet rendszer nem tudott még több ruhát, cipőt, élelmiszert és lakást adni a népnek. Nem dicsekszenek a 14 intervenciós, burzsoá állam hadseregeinek gazdasági pusztításaival, a kémek és diverzánsok akna­munkájával, akik bányákat robbantottak fel, gyárakat és termőföldeket gyújtottak fel, szabotázs- és terrorakciókat hajtottak végre. „Megfeledkeznek” a német fasisztáknak a Szovjetunióban végzett tervszerű, tudatos pusztításairól, mely­nek során falvak ezreit perzselték fel, városrészeket tettek egyenlővé a földdel és amit csak tudtak, elraboltak és Németországba szállítottak. Elhallgatják azt is, hogy napjainkban ugyancsak az imperializmus eszeveszett fegyverkezése miatt kényszerül a Szovjetunió arra, hogy megfelelő véderőről gondoskodjon. Mind­erről nem beszélnek az imperialisták. A szovjet népnek minden előretett lépésért meg kellett küzdenie a külső és belső osztályellenséggel, s eközben sok áldozatot kellett hozni. De a szovjet hatalom erején kudarcot vallott mindenfajta ellenséges támadás. Vereséget szen­vedtek a trockisták, bueharinisták, zinovjevisták, burzsoá nacionalisták és min­den más belső ellenség. Megsemmisítő csapást kapott a 14 intervenciós had­sereg és ugyanez lett a sorsa a második világháborúban a német fasizmusnak is. A német fasiszták és cinkosaik feletti győzelem világtörténelmi jelentőségű tett volt. Elsősorban azért, mert sikerült október vívmányait megvédeni, a Szovjet­unió létét fenntartani. De a fasizmus feletti győzelem jelentősége ezen messze túlnőtt. A szovjet hadsereg csapásai alatt nemcsak a német fasizmus, hanem Hitler csatlós országainak uralkodó osztályai is vereséget szenvedtek. A szovjet hadsereg felszabadítása nyomán lehetővé vált egy sor országban, hogy a munkás­osztály kommunista pártjának vezetésével kivívja a proletárdiktatúrát és elkezdje a szocializmus építését. Ennek jelentőségéről a következőket olvashatjuk a Szovjetunió Kommunista Pártjának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára kiadott tézi­seiben: „Napjainkban az októberi forradalom által tört útra léptek a nagy kínai nép, valamint egész sor európai és ázsiai ország dolgozói. A szocialista forra­dalom győzelme Kínában és a többi népi demokratikus országban, a világtörté­nelem legjelentősebb eseménye 1917 októbere óta.” A népi demokráciák létrejöttével a szocializmus kilépett egy ország, a Szovjet­unió keretei közül és világrendszerré lett. Amíg a második világháború előtt földünk területének 17%-a, lakosságának kb. 9°/0-a és a világ ipari termelésének kb. egytizedrésze tartozott a szocialista rendszerhez, addig napjainkban a szocia­lista országok már földünk területének 26 százalékát alkotják, ahol a föld lakosságának 36%-a él, a világ ipari termelésének pedig egyharmada esik erre .

Next