Katonai Szemle 1958/2
1958 / 7. szám - Alkotmányunk évfordulójára
Alkotmányunk évfordulójára 1949. augusztus 20. jelentős ünnepnap népünk életében. Kilenc évvel ezelőtt ezen a napon iktatták törvénybe a magyar nép új honfoglalásának törvénylevelét, a magyar nép alkotmányát, amely a felszabadulástól elért eredményeinket rögzítette le. Azokat az eredményeket, amelyért a magyar nép a Magyar Kommunista Párt vezetésével következetes harcot vívott az osztályellenség, a tőkések, földbirtokosok, a régi társadalmi és tulajdonviszonyok ellen, az új szocialista társadalom alapjainak lerakásáért. Alkotmányunk, a magyar népi demokratikus társadalmi rendszer jogi alaptörvénye tehát kemény harcban született meg. Megszületésével formailag is végérvényesen lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amelyet az „ezeréves alkotmány”, valójában az ezeréves elnyomás, a magyar munkások és dolgozó parasztok kíméletlen kizsákmányolása jellemzett. A felszabadulástól 1949-ig az ország gazdasági helyzete megváltozott. Azok a hatalmas változások, amelyek gazdasági életünkben történtek, megváltoztatták társadalmunk osztályszerkezetét is. Az azelőtt kizsákmányolt, jogfosztott, megalázott munkások és parasztok az ország gazdáivá váltak. Alkotmányunk, amely lerögzítette a magyar népi demokráciában addig végbement változásokat, ugyanakkor előre is mutatott, és a szocialista társadalom felépítéséért folytatott harcban megjelölte az irányt. Az azóta eltelt kilenc év alatt a magyar nép, földesurak és a kapitalisták nélkül újabb nagy eredményeket és sikereket ért el, a szocialista társadalom építése, a proletárdiktatúra erősítése terén. Az eredmények és sikerek mellett azonban hibák is történtek. Az ország volt vezetői a múltban súlyos hibákat és torzításokat követtek el. Az egyik nagy hibája volt a múltnak, hogy nem eléggé érvényesült a társadalmi és az állami építő munkában a szocialista demokratizmus, nem eléggé vonták be a néptömegeket a gazdaság és az állam irányításába. Az elkövetett hibák azonban nem változtattak az eredmények lényegén. Semmiféle ellenforradalmi és imperialista demagógia nem tagadhatja le, mert ezek tények, hogy Magyarországon a népi demokrácia, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály államhatalma mérhetetlenül kiterjesztette a demokratizmust, s a legkülönfélébb módon és formában milliós tömegeket vont be a gazdaság és az állam kormányzásába. Magyarországon a munkásnak és parasztnak nem kell többé az uraknak süvegelnie, a dolgozó embernek nem kell többé meggörnyedt gerinccel és kalaplevéve állni az urak hatóságai, hivatali emberei előtt. Magyarországon emberré váltak, emberi méltóságuk és értékük tudatára ébredtek az addig kizsákmányolt, megalázott milliók. Bármilyen hiányosságai voltak is nálunk a demokratizmusnak, tény az, hogy örökre megszűnt a népelnyomásnak az a régi rendszere, amelyet a Korthy-rendőrség és bíróság, börtönök és politikai intézmények, nevelés és erőszak biztosított és őrzött. 3