Honvédségi Szemle 1960/2
1960 / 7-8. szám - Népi államunk alaptörvényének ünnepe
ményeit, országunk gazdasági és társadalmi szerkezetében végbement alapvető változásokat fejezi ki és a további fejlődés útján jelöli meg: A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA.” És második paragrafusában ott a már jól ismert, s szívünknek oly kedves meghatározás: ,,A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama.” Ez az alkotmány egyszer s mindenkorra a jogos tulajdonos, a dolgozók tulajdonává nyilvánította a földet, a gyárat, mindenféle gazdasági javakat, s ezt törvényben szentesítette, mint ahogy így tett a dolgozók emberi és szabadságjogaival s magával a munkához való joggal. És hogy ez nemcsak formaság, hogy a jogok közül egy sem írott malaszt, nemcsak porhintés az emberek szemébe, mint a burzsoá alkotmányokba és törvényekbe foglalt annyi sok papíron maradt jog, arra éppen az a biztosíték, hogy ez az ország mindenestül azoké, akik a két kezük munkájával építik, szépítik szüntelenül, és hogy társadalmi rendünknek nem más az alapja, mint maga a munka. Ez az alkotmány az egyéni önzéssel szemben a közöst, a magántulajdonnal szemben a köztulajdont, a volt uralkodó osztályok maroknyi csoportjával szemben a dolgozók tömegeit támogatja és védelmezi, az ország haladását és felemelkedését szolgálja. Ezért érezzük oly igazán a sajátunknak s ezért ünnepeljük oly felszabadultan alkotmányunk évfordulóját minden esztendőben. Az alkotmánynapi ünnepségeknek különös színt kölcsönöz ez évben az a körülmény, hogy most ünnepeljük az államhatalom alkotmányunk által szentesített helyi szerveinek, a tanácsok létrehozásának tízéves évfordulóját. Hogy milyen nagyot fordult a világ, amikor a helyi államhatalmi és államigazgatási szervekbe is a dolgozó nép küldöttei foglaltak helyet, annak tanulságául álljon itt az urak választó törvényének intézkedése a községi képviselőtestületek választására. Eszerint a „községi lakosság egyetemét képviselő képviselőtestület felerészben a legtöbb adót fizetőkből, felerészben választott tagokból alakul.” Ha még ehhez hozzáteszszük, hogy ebben az országban a horthy-rendszer idején választójoga csak a 24 éven felüliek 40 százalékának volt, és elgondoljuk, hogy kik fizették a legtöbb adót az időtájt, akkor plasztikusan tűnik szemünkbe a különbség. Az a 106 000 tanácstag, akiket az 1958. évi választásokon delegáltak a dolgozók a helyi államszervekbe, szemlélteti, milyen is a munkás-paraszt hatalom. Hogy nem írott malaszt, hanem reális valóság alkotmányunknak az a tétele, amely szerint hazánkban minden hatalom a dolgozó népé, annak egyik legfontosabb bizonyítéka éppen maga a tanácsrendszer. A helyi tanácsok elhivatottságát és életképességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy kiállták a történelmi próbát az 1956-os ellenforradalom viharában A néphatalom méltó megtestesítőinek és megvalósítóinak bizonyultak ebben a nagyon nehéz időszakban is. Azóta munkájuk szüntelen javításának, jogkörük bővítésének, önállóságuk fokozásának és a tanácsdemokrácia megszilárdításának eredményeként egyre jobban betöltik hivatásukat s különösen napjainkban nagy segítséget adnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének sikeres megvalósításához, népi hatalmunk alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek a megszilárdításához. Augusztus 20-a méltán ünnepe népi demokratikus államrendünk alaptörvényének, de ünnepe magának a proletárdiktatúra alapjának, a munkásparaszt szövetségnek is. Alkotmányunkat is ennek a szövetségnek a szelleme hatja át, ennek alapján és ennek eredményeként születhetett csak .