Honvédségi Szemle 1960/2
1960 / 11. szám - TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA - Nagy István György gépészmérnök: A korszerű rakéták kialakulása. A rakéta elve és jellemző vonásai
a puskacsőből csakis úgy lökődhet ki a lövedék, hogy ugyanakkor a lövedéktől eltaszítódik a puskacső. A hatással egy időben fellépő ellenhatás tehát nem valami ritkán előforduló természeti jelenség. Mibenlétével azért kell itt foglalkoznunk, mert róla a mindennapi életben általában nem veszünk tudomást. Ez azért van így, mert az adott folyamatban többnyire nincs reá szükség, sőt zavarólag hat. Vizsgáljuk meg ezek után a hatás-ellenhatás elvét a rakéta példáján. Képzeljünk el egy sűrített gázzal töltött, lezárt dobozt, l/2. sz. ábra.) A doboz nyugalomban van, mert minden irányban ugyanaz a nyomás hat, tehát az erőviszonyok teljesen kiegyensúlyozottak. Ha például a kocka alakú doboz élhossza 10 centiméter, a sűrített gáz nyomása 10 atmoszféra (vagyis négyzetcentiméterenként 1 kilogramm), akkor a doboz egyenként 100 négyzetcentiméter felületű lapjaira 1000 kilogramm nyomás nehezedik. Balra-jobbra, felfelé-lefelé ugyanakkora a nyomás, ezért a doboz nem mozdul el a helyéből. Ha a doboz fenekén nyílást ütünk (1/b. sz. ábra), akkor a gáz kitódul, a doboz pedig ellenkező irányban elmozdul, mert a nyomások már nincsenek egyensúlyban. Példánk adatainál maradva, a lefelé ható 1000 kilogramm erő már nem egyenlíti ki a felfelé ható 1000 kilogrammot és az utóbbi mozgatja el a dobozt. Ugyanilyen módon, ugyanilyen elvi alapon működnek a rakéták is, az egyszerű tűzijáték-rakéta csakúgy, mint a szputnyikok hordozórakétája. Meg kell jegyeznünk, hogy e rakéták hajtását az előbbi példától eltérően nem sűrített gáztöltés végzi, hanem a hajtóanyagnak fokozatosan fejlődő, gázalakú égéstermékei. A laikusok körében egy tévhit van elterjedve arról, hogy a rakéta — hasonlóan a magasugróhoz — úgy mozog előre, hogy ellöki magát a földtől, vagy a környezetétől, pl. a levegőtől. Ez a feltevés helytelen, mert a rakétamozgás teljesen független a környezettől, a rakéta hajtásában csakis a hatás-ellenhatás elve játszik szerepet. Az elmondottak alapján a rakéta mozgásának, hajtásának lényegét abban foglalhatjuk össze, hogy a rakéta csak úgy tudjakitaszítani magából a hajtógázokat, hogy ugyanakkor magát ellöki ezektől a gázoktól. A rakéta azonban nemcsak mozgásának az elvét tekintve, tehát fizikai szempontból független a környezetétől. Független kémiai tekintetben is. Ezt úgy kell értenünk, hogy a rakéta hajtóanyagának elégetéséhez szükséges oxigént nem a környezetből, nem a levegőből veszi. Az oxigént vagy maga a hajtóanyag — pl. lőpor — tartalmazza, vagy pedig, a folyékony hajtóanyagú rakéták esetében, külön tartályban van elhelyezve. Ez az utóbbi szempont — a kémiai függetlenségé — különbözteti meg a rakétákat a korszerű repülőgépek gázsugárhajtóművétől. E hajtóművek mozgásának elve azonos a rakétákéval, hajtásuk ugyancsak a gázok reaktív hatásának a felhasználásán alap ul gaikin romlás dobos elinoktulása