Honvédségi Szemle 1963 - Különszám

Marties Pál vezérőrnagy: Előszó

Előszó Kedves Olvasóink! A „Honvédségi Szemle” különkiadása azt a célt szolgálja, hogy elősegítsük a tavaszi módszertani bemutató tapasztalatainak széles körű ismer­tetését. A jelenlegi nemzetközi helyzetben néphadseregünk legfontosabb feladata az ál­landó harckészültség magas szinten tartása. E feladat fontosságát és szükségszerű­ségét hadseregünk egész személyi állománya megérti. A parancsnokok és a törzsek világosan látják azokat a feladatokat, amelyeknek végrehajtása biztosítja az állandó harckészültség folyamatos fenntartását. Egyértelműen vallják, hogy az új fegyverzet és harci technika alkalmazása, a harckészültség állandó növelése nem valósítható meg másként, mint korszerű kiképzési és málházási segédeszközök, valamint az új követelményeknek megfelelő módszerek kialakításával és bevezetésével. Ennek érde­kében tömeges mozgalom indult meg a harckészültség fenntartását, egyben a napi kiképzést elősegítő új segédeszközök és módszerek kialakítására, illetve általános elterjesztésére. E nemes versengésben rendkívül nagy szerepük volt a gépkocsi- és harckocsivezetőknek, lőszer, üzemanyag, élelmezési, ruházati és más rakodó részle­gek harcosainak, akik ésszerű újító és módosító javaslataikkal a barkácsoló körök­ben igen sok egyszerű, olcsó, mégis nélkülözhetetlen kisgépet és egyéb málházási, illetve kiképzési eszközt hoztak létre. A kiképzés és a harckészültség ellenőrzése során meggyőződtünk arról, hogy a kiképzés szakszerű megszervezésével és vezetésével, az alegységek (egységek) rendel­kezésére álló harci technika s az anyagi-technikai bázisok, a házilag készített segéd­eszközök széles körű alkalmazásával biztosítható a honvédelmi miniszter elvtárs parancsainak maradéktalan végrehajtása. Ezek alapján határoztuk meg a módszertani összevonás foglalkozásainak és gyakorlatainak tárgyát, célját, főbb oktatási kérdéseit, módszerét, az anyagi-technikai és politikai biztosítás módját és mérvét. Célul tűztük azt, hogy a bemutató foglal­kozások keretében általánosítsuk a legjobb kiképzési módszereket, valamint a külön­böző segédeszközök előállítása és alkalmazása során szerzett tapasztalatokat. Az itt közreadott gyűjtemény összességében sok, igen értékes tapasztalatot tar­talmaz. Éppen ezért célszerű az anyag kollektív tanulmányozása és a gyakorlati alkalmazása. Az egyes cikkek tanulmányozása során a fő figyelmet a következőkre célszerű összpontosítani: Az állandó harckészültség fenntartásának megtervezése, előkészítése, folyamatos fenntartásának lehetőségei és módszerei. (Szabó József vezérőrnagy) cikkében külö­nös figyelmet érdemel a bemutató egységek, alegységek, párt- és KISZ-szervezetei­­nek munkájában szerzett tapasztalatok. A feladatok és a cél személyenkénti tudato­sításával a személyi állomány aktivitását az eddig nem tapasztalt fokra emelték, kibontakoztatták a tömegekben rejlő, alkotó készséget, a felajánlások teljesítésével és túlteljesítésével biztosították a gyakorlatok sikerét. A harcászati gyakorlat megszervezésével és vezetésével kapcsolatos problémák megoldását a parancsnokok és törzsek szerepét, valamint a személyi állomány be­­gyakoroltatásának módszerét és a pihenők célszerű megszervezését helyesen taglalja Farkas Mihály ezredes és Bakity Boldizsár alezredes cikke. A málházást elősegítő eszközök célszerű rendeltetését, alkalmazásuk előnyeit és az előállításuk módját teljes részletességgel és helyesen magyarázza Vízi János őrnagy elvtárs.

Next