Honvédségi Szemle 1965/2
1965 / 7. szám - Gondolatok egy nagy jelentőségű dokumentum feldolgozásához
Az erkölcsi arculatuk kialakulásában még olyan hatások is érik őket, amelyek idegenek a szocializmustól. Nacionalizmussal kevésbé vannak megfertőzve, közelebb áll hozzájuk a nemzetközi összefogás eszméje. Ugyanakkor könnyebben megkapaszkodik körükben a kozmopolitizmus, a pacifizmus. Egészében véve: vannak közöttük olyanok, akik már alapvetően szocialista módon gondolkodnak, élnek és cselekednek és olyanok, akiknek gondolkodásában, magatartásában még erősen érződik a kapitalizmus mindmegannyi eszmei öröksége. A hazánkban végbement gazdasági-társadalmi átalakulása közepette, az egész társadalom részeként jelentősen nőtt a hivatásos állomány — a tisztek és tiszthelyettesek — eszmei-politikai műveltsége, tettekben kifejezésre jutó meggyőződöttsége is. Tisztjeinkkel szemben már ma is az a követelmény, hogy szocialista világnézettel rendelkezzenek, és ennek egyre inkább megfelelnek. Ennek birtokában sokkal aktívabban reagálnak a szocialista építés hazai és nemzetközi eseményeire, a nemzetközi munkásmozgalom felmerülő kérdéseire. Ám ez az aktivitás még ma sem épül minden esetben elég mély elméleti képzettségre, és így nemegyszer téves megnyilatkozásokban, leegyszerűsített, az alaptendenciákat figyelmen kívül hagyó szubjektivista állásfoglalásokban jut kifejezésre. Az is probléma, hogy egyesek, mert nem tudják tudatilag elég gyorsan követni a világ változó eseményeit, az élet által felvetett új kérdésekre adandó helyes válasz keresését ideológiai bizonytalanságnak fogják fel. Mind a sorállomány, mind a hivatásosállomány a párt politikáját ismeri, e politikát megáénak vallja. A magyar néphadsereg személyi állománya komoly erőfeszítésekre kész a szocializmus teljes felépítésének védelme, a kiképzési feladatok maradéktalan végrehajtása, a magas fokú harckészültség biztosítása érdekében. A nagy, általános és cselekvésben is kifejezésre jutó egyetértés mellett azonban gyakorta fenntartások, kétkedések is tapasztalhatók a bel- és külpolitika részletkérdéseiben. A belpolitika vonatkozásában a gazdasági és kulturális élet kérdései a legvitatottabbak. A gazdasági és kulturálisélet negatív jelenségeit egyesek általánosítják, és az így nyert torz kép alapján a szövetségi politika helyességének, a párt vezető szerepe érvényesülésének a tényében kétkednek. A külpolitika vonatkozásában, a szocialista országok kapcsolatának a kérdéseiben, a békés egymás mellett élés gyakorlati kérdései felett, valamint a mai kapitalizmus megítélésében vannak viták. Mindez olyan körülmények között, amikor is a nemzetközi imperializmus fokozta ideológiai diverzióját a szocializmust építő országok és népek ellen. Ez jut kifejezésre az imperializmus fellazítási taktikájában. Az imperializmus szellemi és politikai téren válsággal küzd, de még nem magatehetetlen. Nagy erőbedobással sugározza felénk a nacionalizmust, a liberalizmust, a pesszimizmust. Új apologetikát teremtett. A „Nagy társadalom” szirupos koncepcióját kínálja a világnak. (És megpróbálja fegyverrel is terjeszteni.) A teljesség igénye nélkül ennyiben lehetne összefoglalni a hadseregben folyó ideológiai munka politikai feltételeit. Ezek, bár ellentmondásosak, de egészében véve kedvezőek. Ilyen kép áll össze előttünk akkor is, ha e munka szervezeti feltételeit vesszük számba. A személyi állomány körében — a létszámhoz viszonyítva — az országos átlagnál magasabb a párttagok és tagjelöltek, valamint a KISZ-tagok aránya: a hadsereg egységeit, intézményeit és objektumait tekintve mindenhol vannak párttagjaink. A választott pártszervekkel együtt függetlenített pártpolitikai munkások százai szervezik és vezetik az eszmei-politikai nevelőmunkát; a pártszervezetek pártfórumokon megvitatják a legfontosabb elvi kérdéseket és gya r