Honvédségi Szemle 1966/2
1966 / 7. szám - Mándi Árpád ezredes: A kongresszusra készülés közben
az ideológiai élet élénkítése, mind megannyi fontos dolog és szintén fontos mozzanat a pártunk IX. kongresszusának előkészítésében. A párt tevékenységének fejlesztése olyan módon, hogy a kongreszszus a maradandót megerősíti, ami felett pedig eljárt az idő, ahelyett mást, jobb, a jövőnek megfelelőbb megoldást alakít ki — kétségkívül a legkonstrutívabb megoldás. A mi pártunk tömegbefolyásának növekedése, eredményes munkájának titka eddig is az volt, hogy képes volt a fejlődés szülte követelményekhez igazodni. Számos példa — s hogy a már említett legfrissebbet említsük a gazdaságirányítás reformját — bizonyítja, hogy a nehézségeken felül kerekedni másként nem is lehet. Az eltelt évtized ezt különösen jól bizonyítja. A kongresszusra készülés mozgásba hozta egész pártunkat. Mozgásba hozta éppen a már említettek miatt. Tapasztalható, hogy a pártszervezetek, a párttagság igen nagy felelősséggel elemzi az eltelt időszak munkáját, mind az országos, mind pedig szűkebben a helyi viszonyokat. S tapasztalható, hogy általános visszhangot keltett az, ami a Központi Bizottságtól kiindulva arra serkent, hogy gondosan elemezzük: miben és hogyan szükséges módosítani, javítani a munkánkat. Természetes és a pártélet egészséges fejlődését jelzi, hogy a katonai viszonyok között működő pártszervezetek tevékenységében az alapvető kérdések megegyeznek azzal, ami általában jellemzi a párt egészét. Teljességgel érthető, hogy a gazdasági élet kérdései a párt tevékenységének alakítása ugyanúgy foglalkoztatja a katonákat, a hadsereg állományát, mint mindenütt a közvéleményt. Ritka az olyan ember, akinek a figyelmét csupán az alakulatok dolgai kötnék le. A kongresszusra készülés persze olyan számvetés, amelyet el kell végezni mindenütt a pártszervezeteknek. Éppen az a konstruktív egyebek mellett ebben a munkában, hogy a párt minden szervezetében végbemegy és átfogja a társadalmunk minden sejtjét, jobbra, hasznosabb munkára serkent minden embert. Az elmúlt évek alatt hadseregünk igen nagy fejlődésen ment keresztül. Az a nagy átalakulás, amely a VII. kongresszussal vette kezdetét, sok tekintetben most az utóbbi években bontakozott, teljesedett ki. Ez a fejlődés nem csupán abban mutatható ki, hogy hadseregünk technikája, szervezete milyen mértékben korszerűsödött, hanem abban is, hogy a parancsnoki kar, a személyi állomány tudásban, gondolkodásban, vezetőkészségben a korszerűségnek megfelelő szintre emelkedett. Az előrehaladás eredményei számos dologban jutnak kifejezésre. A modern technika kezelése, alkalmazása alapjában véve megoldott kérdés hadseregünkben. A katonák és parancsnokok szelleme, magatartása is olyan, amelyet áthat a felelősség tudata, a haza védelme iránti odaadás. Nem hiszem, hogy akadnának sokan, akik ne értenék, hogy ez rengeteg áldozatos munka eredménye, amelynek számbavétele és megbecsülése igen fontos. A pártmunka, a pártszervezetek tevékenységének haszna, értelme egyebek mellett éppen abban keresendő, hogy menynyire vagyunk képesek a csapatok feladatainak teljesítését elősegíteni. Szükséges viszont szót ejteni arról is, hogy tapasztalható egyes helyeken ennek, vagyis a katonai feladatokért folytatott pártmunkának helytelen értelmezése. A párt politikájának, fontos határozatainak a megértetéséért és végrehajtásáért folytatott munkát más, a katonai dolgoktól