Honvédségi Szemle 1967/2
1967 / 7. szám - A harciképzés új erőforrásai
biztosíthatják az állomány regenerálódását, normális munka- és életrendjét. Olyan célok, olyan törekvések ezek, amelyeknek érvényesítése a kiképzés hagyományos rendszerének egészét érintő strukturális változtatások, valamint az alakulatok személyi állománya és a hadseregbeli szervek és intézmények együttes erőfeszítése, szorosan összehangolt tevékenysége révén mehet végbe. Nem lehet tehát az eredményeket csak az alakulatoktól vagy csak a központi szervektől várni. Külön-külön egyetlen szerv sem lehet képes az átfogó célkitűzések érvényesítésére. Már csak azért sem, mert az eredmények alakulását sok tényező befolyásolhatja. Befolyásolhatják például a hibás, a helyi lehetőségeket és körülményeket figyelmen kívül hagyó intézkedések; a tervek összehangolásának hiánya; a személyi állomány ilyen vagy olyan hozzáállása a feladatokhoz, sőt még a kiegészítő parancsnokságok jó vagy rossz munkája is. Egy azonban bizonyos, ha mindenki megérti az új rendszerű kiképzés célkitűzéseit és követelményeit, s a maga részéről megteszi a szükséges lépéseket azok érvényesítésének irányába, akkor az eredmények nem maradnak el. Mit mutat a gyakorlat, mit tükröznek a tapasztalatok? Az új rendszerű kiképzés nagy népszerűségnek örvend az érintett alakulatoknál. A hivatásos állomány zöme nemcsak megértette annak célkitűzéseit, hanem egyet is ért azokkal. S ami ugyancsak jelentős: napról napra rohamosan növekszik azoknak a száma, akik a célok érvényesítésében saját szerepüket is felismerték. Ez a felismerés olyan mozgató erő, mely igen fontos feltételéül szolgálhat az új rendszerű kiképzés sikerre vitelének. A tisztek megszerezték a kiképzés új rendszerét, és a szó igazi értelmében védelmezőivé váltak. A személyi állomány körében egészséges közszellem és a kollektív összefogásnak igen pozitív tartalmú változata van kibontakozóban. Ennek lényege az új követelmények helyes szemlélésében és a kollektívák tudatos erőfeszítésében nyilvánul meg leginkább. Hogyan jutottak el idáig? Az út korántsem volt akadálymentes. A kibontakozást számos probléma nehezítette. Az átálláshoz szükséges előkészületek elvégzésére négy hónapnyi időt kaptak. Ez az időmennyiség talán nem is tűnik kevésnek, de ha számba vesszük, hogy közben a kiképzés követelményeit is érvényesíteni kellett, soknak sem mondható. A nagyobb problémát nem is az idő rövidsége, hanem az új rendszer célkitűzéseinek, követelményeinek megértetése, az egységes szemléletmód kialakítása és a tisztek új iránti értékének fejlesztése jelentette. Az átállási időszak kezdetével valahogy olyan helyzetbe kerültek, mint az a szakmunkás, aki régóta dolgozott egy munkagépen és most egy teljesen új, a réginél sokkal korszerűbb gép mellé állították. A régi gép működtetéséhez szükséges ismeretei, készségei kialakultak, ezért könnyű volt azzal dolgozni. De a régi ismeretek és készségek az új gép működtetésénél már nem bizonyultak elegendőnek. Sőt a régebben szerzett készségek nem egy esetben gátolták is az újak kialakulását. Igen, a tisztek is így voltak ezzel. A régi követelményeket ismerték, megfelelő jártassággal és készséggel rendelkeztek azok érvényesítésében. Az új követelmények azonban még eléggé ismeretlenül lebegtek előttük. Hasonló volt a helyzet az új formák, az új eljárások ismeretét illetően is. Mit tettek a problémák megoldása érdekében? A parancsnokok, miután megkapták az új követelményeket, a legszűkebb törzsükkel elmélyülten