Honvédségi Szemle 1968/2
1968 / 7. szám - Polónyi Béla alezredes: A jövő tisztjei
lettek döntések, nem is ez volt a cél. Elindult viszont egy olyan vizsgálódási folyamat, amely a tartalékos tiszti kiképzésben a közeljövőben nyilván éreztetni fogja pozitív hatását. A tanácskozás több mint fél évtizedes tapasztalatok birtokában elemezte a néphadseregünkben folyó tartalékos tisztképzés helyzetét és mindenekelőtt megállapította, hogy ez az elmúlt évek során sokat fejlődött. Korszerűbben felszerelt kiképzési bázisokkal rendelkezünk. Nagymértékben nőtt a létesítmények technikai ellátottsága, felszerelése, a kiképző parancsnoki állomány felkészültsége. Ezáltal javult a bázisokon folyó oktató-nevelőmunka hatékonysága. Javultak a kulturális és sportlehetőségek is. Parancsnokaink időben felismerték, hogy a növendékekben a leendő tiszttársakat lássák. E felismerés birtokában a rendszeres, türelmes segítés mellett igényesebbek is lettek a növendékekkel szemben. Ezáltal szilárdabb lett a fegyelem, nőtt a növendékek aktivitása stb. A konferencia résztvevői egyértelműen állást foglaltak abban, hogy a tartalékos tisztképzés eddigi rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a sorköteles, középfokú műveltséggel rendelkező fiatalok tartalékos tisztté kiképzésének fő formájává vált, amely forma leginkább alkalmas arra, hogy néphadseregünk tartalékos tiszti utánpótlását kellő mértékben és megfelelő színvonalon biztosítsa. A tanácskozás megerősített bennünket abban is, hogy az elmúlt év őszén már megértek a feltételek a képzés rendszerének korszerűsítéséhez, amelyet az új csapatkiképzési rendszer egyébként sürgetően diktált is. Más szóval megalapozott, idején és helyénvaló volt a reform végrehajtása. Az elmúlt esztendőben bevezetett új kiképzési rendszer időtagolásában jobban igazodik a csapatkiképzés rendszeréhez, tartalma jobban összhangban van a várható beosztás béke- és háborús követelményeivel, egyidejűleg a tananyag feldolgozásának lehetőségeit és a fegyvernemi igényeket is figyelembe veszi (mármint az új rendszer) azáltal, hogy differenciáltan határozza meg a bázison és a csapatnál folyó kiképzés időarányait. A beszámolókban és a hozzászólásokban említett esetek ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a tartalékos tiszti növendékek kiképzésében vannak még hibák is. A jobb eredmények elérésének útjában nem is annyira a képzés rendszerbeli, anyagi, technikai, mint inkább szemléletbeli akadályok állnak. E nézetek között megtalálhatók a növendékek szerepét alábecsülő, vagy felértékelő túlzott, illuzórikus elvárások is. Mint ismeretes, a kiképzés a bázison és csapatkötelékben folyik. E kettő szervesen összefüggő, egységes kiképzési folyamatot képez a növendékek felkészítésében. Ha e két szektor feladatát nem látják világosan, és kapcsolatukat egymástól elszakítva nézik, abból helytelen következmények adódnak. Nem egy tény utal erre. Ezért a konferencia behatóan vizsgálta azt a kérdést, hogy hivatásos állományunk hogyan foglalkozik a csapatgyakorlaton résztvevő tartalékos tiszti növendékekkel, milyen segítséget nyújt nekik katonai és politikai felkészülésükhöz, parancsnokká válásukhoz. A felszólalók egy része szóvá tette, hogy egyik-másik hivatásos tisztünk nem látja összefüggésében a tartalékos tiszti kiképzés egész követelményrendszerét és a gyakorló parancsnoki teendőket ellátó növendékektől olyan felkészültséget kíván, mint a kész tiszttől.