Honvédségi Szemle 1968/2

1968 / 7. szám - Polónyi Béla alezredes: A jövő tisztjei

lettek döntések, nem is ez volt a cél. Elindult viszont egy olyan vizsgáló­dási folyamat, amely a tartalékos tiszti kiképzésben a közeljövőben nyil­ván éreztetni fogja pozitív hatását. A tanácskozás több mint fél évtizedes tapasztalatok birtokában elemezte a néphadseregünkben folyó tartalékos tisztképzés helyzetét és mindenek­előtt megállapította, hogy ez az elmúlt évek során sokat fejlődött. Korszerűbben felszerelt kiképzési bázisokkal rendelkezünk. Nagymér­tékben nőtt a létesítmények technikai ellátottsága, felszerelése, a kiképző parancsnoki állomány felkészültsége. Ezáltal javult a bázisokon folyó ok­tató-nevelőmunka hatékonysága. Javultak a kulturális és sportlehetősé­gek is. Parancsnokaink időben felismerték, hogy a növendékekben a leendő tiszttársakat lássák. E felismerés birtokában a rendszeres, türelmes segí­tés mellett igényesebbek is lettek a növendékekkel szemben. Ezáltal szi­lárdabb lett a fegyelem, nőtt a növendékek aktivitása stb. A konferencia résztvevői egyértelműen állást foglaltak abban, hogy a tartalékos tiszt­képzés eddigi rendszere beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a sorköte­les, középfokú műveltséggel rendelkező fiatalok tartalékos tisztté kikép­zésének fő formájává vált, amely forma leginkább alkalmas arra, hogy néphadseregünk tartalékos tiszti utánpótlását kellő mértékben és meg­felelő színvonalon biztosítsa. A tanácskozás megerősített bennünket abban is, hogy az elmúlt év őszén már megértek a feltételek a képzés rendszerének korszerűsítéséhez, ame­lyet az új csapatkiképzési rendszer egyébként sürgetően diktált is. Más szóval megalapozott, idején és helyénvaló volt a reform végrehajtása. Az elmúlt esztendőben bevezetett új kiképzési rendszer időtagolásában job­ban igazodik a csapatkiképzés rendszeréhez, tartalma jobban összhangban van a várható beosztás béke- és háborús követelményeivel, egyidejűleg a tananyag feldolgozásának lehetőségeit és a fegyvernemi igényeket is figyelembe veszi (már­mint az új rendszer) azáltal, hogy differenciáltan határozza meg a bázison és a csapatnál folyó kiképzés időarányait. A beszámolókban és a hozzászólásokban említett esetek ugyanakkor arra is rámutatnak, hogy a tartalékos tiszti növendékek kiképzésében van­nak még hibák is. A jobb eredmények elérésének útjában nem is annyira a képzés rendszerbeli, anyagi, technikai, mint inkább szemléletbeli aka­dályok állnak. E nézetek között megtalálhatók a növendékek szerepét alá­becsülő, vagy felértékelő túlzott, illuzórikus elvárások is. Mint ismeretes, a kiképzés a bázison és csapatkötelékben folyik. E kettő szervesen összefüggő, egységes kiképzési folyamatot képez a növendékek felkészítésében. Ha e két szektor feladatát nem látják világosan, és kap­csolatukat egymástól elszakítva nézik, abból helytelen következmények adódnak. Nem egy tény utal erre. Ezért a konferencia behatóan vizsgálta azt a kérdést, hogy hivatásos állományunk hogyan foglalkozik a csapat­gyakorlaton résztvevő tartalékos tiszti növendékekkel, milyen segítséget nyújt nekik katonai és politikai felkészülésükhöz, parancsnokká válásuk­hoz. A felszólalók egy része szóvá tette, hogy egyik-másik hivatásos tisztünk nem látja összefüggésében a tartalékos tiszti kiképzés egész követelmény­­rendszerét és a gyakorló parancsnoki teendőket ellátó növendékektől olyan felkészültséget kíván, mint a kész tiszttől.

Next